Mindig is vonzottak az alpesi többnaposok.  Mivel célom az etalonnak számító Transalp, ezért úgy gondoltam, hogy a Trans Germany tökéletes kezdésnek és edzésnek bizonyulhat. Mivel nem a legjobb a regenerációm (köszönhetően a combos áttételeknek, amikhez szoktam), ezért nem kevés aggódás volt bennem egy négynapos verseny terén. Hiszen itt menni kell, ha tetszik, ha nem, s a negyedik nap is fel kell tudni ülni a biciklire. Alpesi maratonok kapcsán azért némi tapasztalattal rendelkezem, így a nagy szintkülönbségektől kevésbé, a várható időjárástól már jobban féltem. Abszolút nem akartam széthajtani magam, a biztonságos és megreccsenés-mentes teljesítés volt a cél, s ez maradéktalanul sikerült is. Simán megszoktam a terhelést, úgy éreztem, hogy még napokig tudnék biciklizni, s ez jó jel. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az elején nagyon visszafogott tempóval közlekedtem, ugyanis nem akartam a versenyt feladók népes (20 %) táborához tartozni.

 

81615-transgermany_1.jpg

 

Két nappal a rajt előtt leutaztunk, ami önmagában kis állóképességi próba, majd letáboroztunk, s elmentünk ismerkedni a környékkel egy rövid bringázás keretében. Tipikus undorító alpesi táj, rikító zöld fűvel és természetellenesen kék éggel, már hányni tudok tőle. :-D

A rajtcsomag átvétele gördülékenyen zajlott, a helyi fürdőben alakították ki a központot, s ott volt a nyitóparti is. A nagy strandhangulatot persze hamar búcsúztattuk is, mivel estére megérkezett a tipikus német időjárás, azaz áztató hideg eső, szél.

 

81615-transgermany_2.jpg

 

Másnap kissé komor hangulatban, szitáló esőben (ami a rajt pillanatában éppen megállt) indultunk neki a 405617651. helyről, mivel UCI kártyáinkat az szövetség számunkra ez idáig nem tudta eljuttatni (így a kiemelt rajthelynek ugrott, na nem mintha rettenetes mennyiségű UCI pontot hoztunk volna...). Az első hegy tetején 10percen keresztül álltunk csak, mivel amint 1500-on elfogyott a dózerút, s átcsapott egynyomos ösvénybe a németek iszonyat tumultust okoztak. Kénytelenek voltunk tolni az amúgy is cinkesen tekerhető ösvényt. Rusit itt felértem, majd elkezdtünk lefelé ereszteni. Nagyon meredek sotter-aszfalt kanyarkombinációs lefelé volt, ahol átható égett tárcsafék szag terjengett. Igen, az XTR is égett, a tárcsa meg is hajlott kissé, de itt mindenkinek füstölt a féke, ez a lejtő "adottsága" volt. Az eső rákezdett, innen még további 3 hegy-didergés jött a célig. Az utolsó hegyen összeverődtünk, s együtt, szép szabályosan tempóztunk be a célba. Nem sokkal utánunk Sanyi is begurult. Az időjárás mindenkit kiborított, de fizikailag jól viseltük a sok szintet. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a németek tök hülyék, lefelé vizes aszfalton döntik a biciklit 80-nál külső íven, mi azért óvatosabbak voltunk, nem meghalni jöttünk.

 

81615-transgermany_3.jpg

 

A második nap pontosan ugyanúgy indult, mint az előző. Sajnos - s ez nagyon nagy hibája a versenynek - az előző napi eredmények miatt indulhatsz rajtblokkból, ami - mivel elég vacakot mentem - betett a nagy mezőnybe. Eredmény szempontjából innen beindul a lejtmenet, mert szinte lehetetlen előre menni a tömeg miatt. Ez görgetett probléma, mert ugye ettől kezdve nem tudsz beállni az erősebb sorokba a laposabb és szeles részeken, s csak hátrányt, hátrányra halmozol. Rusi 6-8 perccel hamarabb rajtolhatott, amiért irigykedtem is. :-)

Tanulság, hogy aki az összetett jó eredményre hajt, nagyon meg kell, hogy nyomja az első szakaszt. Ez is nagyon nehéz nap volt, sokan megpusztultak. Az első lejtőn már rengetegen tolták lefelé a saras-csúszós köveken-gyökereken. Az időjárás később, pechemre, 180 fokos fordulatot vett, a téli ruha teljesen rám rohadt. A technikai hiba is erre a napra tartogatta magát, sajnosbeesett a lánc a hajtómű mögé a himba alá, így le kellett szerelnem a hajtókart menet közben, hogy kiszabadítsam. Ez nem kis szívás volt, mert az XT hajtómű műanyag kupakját marokszerszámmal elég nehéz kiszedni. Sajnos ezen a napon nagyon sok időt bekaptam, nem az én napom volt, de fitten fejeztem be, ami nagyon jó érzés. A végén a technikás DH meglepett, de élveztem.

 

81615-transgermany_4.jpg

 

A harmadik nap végre jól ment, sikerült a 10 perc beragadást egész hamar bedolgozni, s az első 29. km-en egészen jól menni. Eddig volt a szint nagy része, úgy 1500 m, utána már csak egy 40 (!) km-es lejtő és pár kisebb domb jött, végén egy "magyar méretű heggyel". A lejtőn végig szólóba mentem, s emiatt nagyon szétszedett a szél. Itt hibáztam, várnom kellett volna egy lassabb sort, ott sokat spórolhattam volna. Az utolsó mászás jól esett, patakos-csatakos úton kellett felmenni. A táv hegyi befutós volt, az utolsó 4-5 km lejtő már biztosítási okokból nem volt versenytáv, ott már mindenki csak lazázott lefelé. Ez - bevallom - nekem kedvezett.

 

81615-transgermany_5.jpg

 

A negyedik nap úgy döntöttem, hogy nem spórolok többet, erőből végigmegyek, már nem számít, ha kipurcanok. Ennek megfelelően kimegyek 6-kor a reggeli kávé után a wc-re, hogy elkezdjem a reggeli rituálémat a 9-es rajtra. Ellenben a mosdóban már baljósan átható melegítőkrém-illat terjengett, s azt látom, hogy az olaszok, akik minden rajtról késni szoktak, már begörgőzve tömik a géleket a mezekbe. Mivaaaaaaaaaaaaaaan? :-o Hát kiderült, hogy az utolsó nap a rajt 7:30-kor volt, s mi még 6:30-kor a szomszéd falu kempingjében, alsógatyában...Rekordtempóban beöltöztünk, s repesztettünk rajtolni - a "zs" blokkból ugye, ekkora késéssel. Sajnos Mikuszék ezt benézték, így IronPeti és Józsi sajnos DNF lett. Nagyon sajnálom, mert ezidáig nagyon jót mentek. Ez nem a szervezők hibája, mert benne volt a kiírásban roadbook-ban, s az előző esti pasta-party-n is ezer helyre ki volt írva. Mégis behibáztuk, illetve mi csak majdnem. Visszakerestem a weblapon, s ott is helyesen szerepel, már május közepén. Erre nagyon fogok figyelni ezentúl.

Szóval tömegrajt, idióta németekkel, akik képtelenek egyenesen közlekedni, majd csőmax a tömegben és kezdődik a cikkcakkozás. Egy jó kis hullámvasút volt az első 30 km, ahol véget ért az első szakasz. Itt nagyon jó tempót mentem, majd a frissítőn bevártuk egymást, s együtt lazáztunk tovább a "neutrálzónában". A határ mellett ugyanis volt 30 km semleges, nem mért szakasz, ahol egy alapozós edzés tempójával gurultunk és beszélgettünk, ettünk, ittunk. Ennek a végétől újra nyélen mentünk 40 km-t, s még egy 1300-as hegyre fel kellett nyomni. Szerencsére egy elég jó sort kaptam ki, akikkel az utolsó 10 km enyhe emelkedő/sík szakaszt 50-es tempóban végigverettük. Ez eléggé országútis feeling volt, sok lánctalpazással, szökéssel. A végén a saját bolyomat sikerült lerakni, aminek nagyon örültem. Innen finisher-mez, medál, sör, nagy bódottág, napsütés az Achensee partján, pazar tájon, végre megjött a nyár.

 

81615-transgermany_6.jpg

 

Nagyon örülök, hogy sikerült esés, nagy baj és krízis nélkül végigmenni, s mindenkinek gratulálok! Nagyon sok maradt bennem, de nem mertem jobban veretni, mert féltem a kipurcanástól, elsőre jobb ez így. 30-40 percet elszüttyögtem a mezőnyben beragadásokkal, s még 20-30 perc lett volna bennem, ami a jelenlegi 229. helynél (elit férfi) talán 100 helyet vitt volna előre.A csajok közül 17-en lenyomtak. :-D Nagyon brutál a mezőny, más kategória, mint itthon. A 100-ba szerintem reálisan nem tudtam volna végezni, talán majd legközelebb, de akkor már inkább a királykategóriás Transalp Challenge-en. ;-)

Maximális tisztelet és köszönet illeti Sanyiékat, akik megszervezték, s Ferit, Ádámot és Tomit, akik önzetlenül, minden segítséget megadtak. Nagyon nagy segítség, ha a végén csak a felállított táborba kell elbotorkálni, s a bicajmosás/szerelés sem engem nyomaszt. Rusi elképesztően nagyot ment, s Sanyi is méltóképpen megünnepelte az 50. születésnapját. Köszönet illeti még Nándit a felkészítésért, Kaposi Zolit a vázért, Mannát, aki a tápanyagot biztosította, Kusz Matyit a "jóárasított" gélekért, Salát, hogy megcsinálta a fékemet a verseny előtt, s végül, de nem utolsó sorban, Csillát, hogy mindezt a hóbortot elviselte, s hogy már nem lepődik meg annyira a kádban ázó bicikli látványától. :-)

 Megtanultunk egykerekűzni... félig... majdnem... mégsem...

 

"Egy egykerekűnek gyakorlatilag semmi értelme nincs, azon kívül, hogy cirkuszi mutatványosok ezzel teszik látványosabbá a produkciót" - mindmáig erősen él ez a sztereotípia.

Az igazság azonban az, hogy egykerekűvel le lehet nyomni a 24órás montiversenyt, lehettriálozni (farönkökön ugrabugrálni), teljesítménytúrázni, sőt - egy áttételes megoldásnak köszönhetően - dinamikus tempóban városi közlekedésre is bevethető - elméletileg.

 

Az egykerekűt először a cirkuszi artisták kezdték használni, a kerékpárok elterjedésével egy időben. Ezek még egyedi készítésűek voltak, különféle bicikli alkatrészeket felhasználva. Napjainkban is kelléke a cirkuszi életnek, annyira hogy az artistaképzőben ebből a számból teljes értékű vizsgát lehet tenni.

Az egykerekűzés, mint sport a 90-es évek elején jelent meg. Egy konkrét ember nevéhez fűződik az egykerekűs sport kialakulása, ez pedig „Kris Holm” aki saját tapasztalatait is felhasználva tervezett újabb és újabb egykerekűket. Kezdetben felkerült egy terep gumi, ami már alkalmas volt a hegyi tekerésre – jobb tapadása révén, majd az ülés első felén elhelyezett egy kapaszkodót, amivel a stabilabb haladást segítette elő. Így már nehéz terepen is használható lett. Itt merült fel a kerék méret kérdése ill. a hajtókar mérete, ami meghatározza az egykerekű sebességét. Terepen általában 24"-es (24 hüvelykes), vagy 26"-es kerékméretet használnak, mivel ezzel már kellemes sebességet lehet elérni. Egyes modelleket fékkonzollal szerelnek fel, ami lehetővé teszi V- vagy hidraulikus fék használatát, a fékkart egy konzol segítségével lehet rögzíteni az ülés alatt.

Természetesen nem csak a hegyi kerékpározáshoz hasonló egykerekűzés alakult ki, megjelent emellett, a flatland-hez hasonló freestyle, street, ill. egyéb ügyességi válfajok is, amiből ma már „olimpiát” is rendeznek. Forrás: WikiPédia

 

magyar fejlesztésű HUNI-REX monocikli Szabadalmaztatott hajtásmechanizmusa azon a felismerésen alapul, hogy a hagyományos kerékpár lánchajtása egykerekű járművön is kivitelezhető. Az eredmény: háromszor nagyobb sebesség, a hagyományos egykerekűkhöz képest, így bátran felveheti a versenyt a görkorcsolyázok-, gördeszkások, sőt akár a kerékpárosok táborával is!

 


Galériához klikk a képre!

 

Persze tele van kételyekkel az elképzelés. Egy ilyen ingatag, veszélyes/nek gondolt szerkezettel a városi forgalomban? Nincs fék, se kormány, hová kerül a lámpa, a prizmák, a csengő, azaz mit szól hozzá a KRESZ, stb, stb. Hát...

 

Felszereltség
Azt, hogy tényleg olyan könnyen meg lehet-e tanulni egykerekűzni, csak akkor tudjuk biztosan, ha mi magunk próbáljuk ki, ezért kértünk egy Huni-Rex monociklit a Bi-drive-tól és nekiálltunk a nagy feladatnak.

 


Galériához klikk a képre!

 

Az első generációs hazai fejlesztésű tesztjárgány alumínium, egyedi tervezésű villával rendelkezik - ami ez esetben egyenlő a vázzal. A 26"-os duplafalú, csiszolt fékfelülettel rendelkező abroncsraKenda Kwest külsőt helyeztek (úgy tűnik a különleges bringákra előszeretettel választják a Kenda márka termékeit). A 26”-os kerékméretből adódóan a felhasználási területtől függően bármilyen hagyományos 26”-os montikülsővel lecserélhetjük a gyári Kenda-t.

 

Tanulási tapasztalatok
I. fázis: Egykerekűzni rém egyszerűnek tűnik, valójában lehetetlen.

Huni-Rex teszt
Galériához klikk a képre!

 

II. fázis: Egykerekűzni marha nehéz, de talán nem lehetetlen.

Huni-Rex teszt
Galériához klikk a képre!

 

III. fázis: Egykerekűzni talán nem is olyan nehéz, de nagyon sok gyakorlás kell hozzá.

Huni-Rex teszt
Galériához klikk a képre!

 

IV. fázis: Na itt még nem tartok és sajnos egy baleset miatt egyelőre nem is folytathatom a tanulást – nem, nem egykerekűzés közben sérültem le, de ülni most nagyon nehezen megy sajnos… Ettől függetlenül úgy érzem, hogy még két óra próbálgatással már stabilan tudnék haladni, chö, még szép :)

 

Ha még sosem ültél egykerekűn, akkor csak úgy, a semmi közepén biztosan nem fogsz tudni felülni rá, fal mellett is nehézkes. Mi az iroda rekreációs szobájában (vagyis a konyha egyik sarkában) lévő bordásfalat és a rajta lévő, járókeretként szolgáló tolódzkodó vasat használtuk kapaszkodásra. Nagyon sokat kellet dolgozni azon, hogy fel tudjunk ülni a nyeregbe és szép lassan megszokjuk az előre-hátra mozgást.  (Megjegyzés: egy gyerekkorában sokat egykerekűző srácnak is nehézségei adódtak az áttételes egykerekűvel).

 


Galériához klikk a képre!

 

Azt mondták az okosok, hogy akár két-három óra alatt is rá lehet érezni az ízére. Ezt először úgy értelmeztük, hogy a sok-sok (tényleg nagyon sok) meló mellett, 5-10 perces kikapcsolódásként, több nap alatt hozzuk össze a minimum óraszámot, ez azonban csúnya tévedés volt részünkről. Kénytelenek voltunk ezért a munka Istenének oltárán két órát áldozni arra, hogy a gép elől felkelve a nap erős fényének kitegyük testünket és megtanuljunk végre monociklizni.

 

Tanpálya
A kiszemelt helyszín a Margit- és az Árpádhíd közötti pesti sétány volt, párhuzamosan az ott futó bringaúttal - hátha annyira jól fog menni, hogy hazafelé már a kijelölt kerékpárúton haladhatok. Az elsődleges indok persze az volt, hogy a hosszú, végig korlát szegélyezte szakaszon egy kézzel mindig kapaszkodva próbáljunk meg haladni (erre a célra egy hosszú balett-terem is jó, végig futó korláttal, így a tükörben még csodálhatjuk is magunkat közben).
Az első fél órában nagyképű gondolatnak gondoltam, hogy ilyen hosszú szakaszt választottam, mert ennyi idő alatt kb. másfél métert sikerült megtennem, azt is inkább az előrebukásoknak köszönhetően, mintsem a gurulásnak.

 


Galériához klikk a képre!

 

Technika
Amikor felpattansz a monociklire, a pedálokat vízszintbe kell állítani, így lehet előre-hátra jól egyensúlyozni. A haladás legnagyobb nehézsége abban rejlik - még korlátba csimpaszkodva is -, hogy esés nélkül lendüljünk át azon a kritikus ponton, amikor a pedálok függőlegesen állnak és gyakorlatilag azokkal nem tudunk egyensúlyozni. Egyelőre nem tudom precízen behatárolni, hogy pontosan milyen testrészemmel egyensúlyozok, mert kb. még a talpamtól a fejbúbomig, minden alkatrészem megfeszülve küzd a nyeregben maradásért. Fél óra kellett tehát ahhoz, hogy ezen a ponton át tudjak lendülni - először csak egy tekerés erejéig - és további fél óra, hogy akár 5-10 pedálfordulatot is ki tudjak hozni magamból. Sajnos szegény járgány jó párszor nekicsapódott az aszfaltnak és ilyenkor mindig gyomorideget kaptam, hogy mit kapok majd ezért a bi-drive-tól. Azonban talán direkt, talán nem, de a HuniRex a vízszintes felületre dőlve - a kerekén kívül persze - csak a pedálokon és a nyereg elején lévő műanyag kapaszkodón feküdt el, amik eleve jól bírták a strapát és ami fő, hogy cserélhetőek. Érdemes ezért a gyakorlást pl. olcsóbb, műanyag pedállal kezdeni, amiért nem kár, ha kissé elkopik.

 


Galériához klikk a képre!

 

Még egy órám volt erre a feladatra, ez alatt az idő alatt egyre biztosabban tudtam haladni és néhány, örökkévalóságnak tűnő másodpercre még a korlát biztonságot adó fogdosását is mellőzni tudtam esés nélkül (sokat emlegetem az "eséseket", de valójában egyszer sem borultam akkorát, hogy ne a talpam érjen le elsőre. Ahhoz kb. be kéne legyen klipszbe szorítva a lábam, hogy együtt dőljek a monociklivel. Nagyjából olyan érzés, mintha valaki meglökne, a lábam ösztönösen lendül előre és meggátol a zakózásban).

A két óra gyakorlás alatt EGOméterem feljebb kúszott néhány százalékponttal, majd leizzadva és a korlátfogdosástól koromfeketére szutykolódott bal tenyérrel lezártnak nyilvánítottam az edzést.

 

Vélemény
Egykerekűzni meg lehet tanulni. A magyar fejlesztésű Huni-Rexszel dinamikus sebességgel is lehet haladni. Gyakorlatilag akár a vázra, akár a "sofőr" testére fel lehet szerelni fényvisszaverőket és lámpákat, sőt még csengettyűt is, hamarosan féket is lehet rá opciósan szereltetni, tehát a biztonsági elvárásoknak meg lehet feleltetni – sőt, további speciális kiegészítőket lehet majd hozzá vásárolni. Mindezek alapján végülis helytálló az elképzelés, miszerint a városi közlekedés alternatívája lehet az áttételes egykerekű. Ettől független még mindig nagyon nehéz elképzelniazt, hogy a bringautakon - vagy akár az autók között - egykeréken biztonságosan lehetne közlekedni, mert egyelőre még mindig az a sztereotípia erősebb, ami szerint az egykerekű a mutatványosok eszköze.  Nem mellesleg a KRESZ nem is ismeri az egykerekű kategóriát.

Ellenben ha azt nézzük, hogy montiversenyekre, vagy túrázásra használható alternatíva a Huni-Rex, akkor a válasz egyértelmű IGEN. Erről számos videó is tanúskodik: Klikk ide!.

 

Itthon várhatóan 2011 júniusától lesz kapható, 149 990 Ft-os (nem éppen alsókategóriás) áron.
Türelmesen várjuk hát, hogy hová fejlődik az egykerekű kultúra.

Még több infó a Huni-Rexről: Klikk ide!

 

Gondoltad volna valaha, hogy eljön az idő, amikor autópálya matricát kell venned a bringádra? 

És eljött! Nem, nem a klasszikus habos szomjoltó beszél belőlem...

A jövő elérkezett, Németország bemutatja a világ első nagyteljesítményű elektromos kerékpárját. A világ leggyorsabbját. De vajon megéri az árát?

81358-dasbike002.jpg

Az elektromos bicajok eddig nem a teljesítményükről voltak híresek, ismétlem: eddig. ABlackTrail - a német PG Bikes és a UB Composites terméke - 100 km/h-ig (lassan írom, hogy mindenki megértse, száz kilométer per óráig) gyorsul, ami a világ leggyorsabb elektromos vasparipájává teszi. Ahhoz, hogy ezt a sebességet elérje, a váza Formula 1 minőségű karbon-rostból készült és a magas nyomatékú motort úgy drótozták be, hogy 7 kilowattal – ennyi energiával egy egész ház akár 6 órán át üzemel - tol előre. És bámulatos, a BlackTrail kevesebb, mint 20kg-ot nyom és több mint 193 km-t képes megtenni egyetlen feltöltéssel (Budapest-Miskolc). A 80 000 dolláros (16 000 000 Ft, bezony, ez hat darab nulla) árcímke és a legyártott 667 darab miatt kicsi a valószínűsége, hogy találkozni fogsz vele egy parkolóórához láncolva, de a lényeg, hogy már megvan. A század végére az elektromos biciklik túl fognak nőni a Vespákon mind árban, mind teljesítményben.

A nyereg: Brooks 17 Champion Special, kiskereskedelmi ára 150 dollár (30 000 Ft) körül mozog. 
A fékek: belső hűtésű Hope Tech V2 tárcsafékek, külön-külön vásárolhatóak meg, kiskereskedelmi áruk 565 dollár (113 000 Ft) körül van páronként. 
A kerekek: egy szabvány pár karbon-rost mountain bike kerék kb. 2 500 dollárba (500 000 Ft) kerül. A BlackTrail 16 400 dollárt (3 300 000 Ft) kér egy VARUS futófelületű tartalék szettért.

Ideje kiráznod a malacperselyt…

 

DasBike

 

www.pg-bikes.com

Meglehetősen hihetetlen havazás előrejelzéseket kaptunk a következő hétre. Legtöbb helyen bő fél méter friss hó várható, de nem kizárt az egy méter sem.

 

Az elkövetkezendő napokban a libanoni sípályákra egy méternél több friss, természetes havat várnak, és Olaszország nagy részét is fél méternyi friss hó fogja belepni.

Az osztrák és francia lejtőket továbbra sem kell félteni, a magyar pályák közül viszont csak Mátraszentistván és Kékestető számíthat néhány centi friss hóra. Az alacsony hőmérsékletnek köszönhetően a hóágyúkat mindenhol be tudják üzemelni, tehát így vagy úgy, de kitart még a síszezon.

 

Libanoni pályákon várható havazás
Faraya (2465 m) 157cm
Cedars (2700 m) 96 cm

 

Olasz pályákon várható havazás
Sappada (2050 m) 66 cm
Ravascletto (2000 m) 62 cm
Tre Valli-Falcade (2500 m) 52 cm
Folgaria (1700 m) 47 cm
Cortina d' Ampezzo (2930 m) 43 cm
Monte Bondone (2090 m) 41 cm
Fai della Paganella (2125 m) 41 cm
Sella Nevea (1850 m) 40 cm

 

Szlovén pályákon várható havazás
Bovec (2300 m) 54 cm
Vogel (1800 m) 43 cm

 

Osztrák pályákon várható havazás
Nassfeld - Hermagor (2020 m) 68 cm
Mölltal gleccser (3122 m) 51 cm
Arnoldstein (1600 m) 39 cm

Nyerd meg az utolsó 2 személyre szóló 2 napos Karintia síbérletet és ellenőrizd le az előrejelzések megbízhatóságát személyesen is! Klikk ide!

SiMoon 2011.02.16. 11:35

KacajFitness

Röhögd végig nyerítve az aerobic órát! Ha morcos típus vagy, majd Kerry, az edző lekeni a pókerarcodat...

 

 

A fitness jó, a nevetés jó, de ketten együtt még jobbak - ez Kerry alapelve.
A nevetés pozitív kémiai folyamatokat indít el a testen belül és hatással van a külvilágra is. Ellazítja az egész testet, enyhíti a felgyülemlett feszültséget és relaxálják az izmokat.

Kerry kitalálta, hogy ezt a sok pozitívumot be kell vinni az aerobic-órákra is és sajátos edzésmódszert fejlesztett ki. A lényege nagyjából annyi, hogy sakál módjára végigkacagja a gyakorlatokat, ezzel növelve a testre gyakorolt jótékony hatás erejét. Azt ugyan nem tudjuk, hogy Kerry mit szedett be, amitől képes végignyeríteni 45 percet, de ha megnézed az edzővideóját, nem lesz gond röhögőgörcsöt produkálni.

 

 A teljes tréning-videót most bevezető - vagyis nevetséges - áron megrendelhető :)
Klikk ide, hogy lásd ez nem vicc!

 

José Antonio Hermida megmutatta új, a 2011-es versenyszezonra készült bringáját.

 

José Antonio Hermida a spanyol hegyikerékpáros olimpiai- és világbajnok megkapta bringáját és szivárványszínű pólóját, melyekkel elindul a nemzetközi 2011-es versenynaptár legfontosabb megmérettetésein.

 

81322-Bike1.jpg

 

Mivel José a 2011-es versenyévben új öltözetben indul, Merida O-Nine kerékpárja is új dizájnt kap, csak hogy "menjenek" egymáshoz :).

José 2010 szeptemberében nyerte meg Kanadában a hegyikerékpár világbajnokságot, szponzorai pedig azon munkálkodnak, hogy a termékek, melyeket használ, felelevenítsék ezt a fontos sikert (korábban már írtuk, hogy akár Neked is lehet Világbajnok dizájnos bringád: klikk ide!).

 

81322-Bike3.jpg

 

Hermida ugyanazt a vázat használja az idei évben is, mint amellyel tavaly megnyerte a vb-t, a dizájn és a grafika azonban teljesen új a 2011-es bringán. A márka hivatalos színét, a zöldet most a fehér váltotta fel, és megtalálhatóak rajta a pólón is látható szivárványszínek, melyek még jobban megkülönböztetik a világbajnokot a többi versenyzőtől.

 

81322-Name.jpg

 

Ezen felül José biciklijét egyedivé formálták, neve és aláírása szerepel például a nyeregtartó- és az elülső vázon. És ha még ez sem lenne elég figyelemfelkeltő, a bringán egy felirat is olvasható: "From world class to legend” (nyers fordításban: „Világklasszisból legenda”).

 

81322-Signature.jpg

 

A felirat csakis az eredeti, a bajnok által használt kerékpáron olvasható, így sajnos kereskedelmi forgalomba biztosan nem kerül ugyanilyen darab (hacsak a szélhámosok nem próbálják meg lemásolni).

De durván hangzik: csontrezgéses fejhallgató... Nagyon kíváncsivá tett a dolog, azonnal ki akartam próbálni személyesen is és igazából valami csodát vártam. Sajnos csalódtam, mert csodáról nincs szó, "csupán" egy ötletes és sok esetben hasznos kütyüről, aminek - némi upgrade után - lehet jövője.

 

81323-premierplan.jpg
Audio Bone Aqua

 

Azzal nem mondok semmi meglepőt, hogy sportolás közben sokan szeretnek zenét hallgatni, ám míg az indoor sportoknál (fitness, testépítés, falmászás, stb.) megoldás erre akár egy sima magnó, addig az outdoor tevékenységeknél (gyaloglás, futás, kerékpározás, stb.) célszerűbb a fejhallgató használata. Az úszás ez esetben kakukktojás, mert általában indoor sport, de zenét hallgatni jobb fülessel. A sportolás mellett, a muzsikaszó városi közlekedés közben is hiányozhat, így akár tömegben-, vagy bringán közlekedve, szintén sokan használnak fejhallgatót.

A fejhallgatós zenehallgatással csak egyetlen, de elég nagy gond van! A hallójáratot elzáró, ráadásul zenebonát árasztó fülesek nem engedik hallani azokat a külső zajokat sem, amik veszélyt jeleznek (látótávon kívülről közeledő autó zaja, jajkiáltások, zuhanó meteorraj stb.). Személy szerint kerékpáron közlekedve emiatt nem hallgatok sem zenét, sem rádiót, pedig sokszor nagyon hiányzik, hogy videoklipként éljem meg az utazást.

 

81323-hatulrol.jpg
Hátulról így fest az Audio Bone Aqua

 

Alternatív zenehallgatási megoldások:
- Nagyszüleinktől örökölt Sokol táskarádió, vagy zenelejátszós mobil: előnye, hogy hallójáratunkat nem torlaszolja el semmi, hátránya, hogy rajtunk kívül mások is hallják, mit hallgatunk. Ezáltal ki vagyunk téve annak, hogy elszörnyülködnek zenei ízlésünk miatt, vagy egész egyszerűen zavarjuk mások nyugalmát.
- Saját magunk énekelünk, dúdolászunk: hááát, talán ez a legrosszabb megoldás :)
- Fülhallgatós zenehallgatás halkan, mérsékelt hangerővel: Nem rossz, már közelít, de a hallójáratunk még ugyanúgy el lesz torlaszolva, amin a külső zajok továbbra is nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak átjutni.
- Mono-zenehallgatás, egy fülhallgatóval csak egy füllel: Sztereo-élményről le kell mondani és a fülhallgatós fülünk irányából érkező zajok továbbra is gyengülnek.
- Csontrezgéses fülhallgató: mivel erről szól a teszt ezt egy picit bővebben kielemezzük.

 

Mi a különbség a hagyományos és a csontrezgéses hallás között?
Ehhez előbb tekintsük át, hogyan működik a fülünk! (Vigyázat! Mélyvíz! - Ha úgy gondolod, nyugodtan átugorhatsz a következő pontra.)

 

 

 

"A fülnek három része van: a külső-, a középső- és a belsőfül. A hang rendszerint levegőrezgések útján éri el a fület, majd a hallójáraton át bejutva mozgásba hozza a dobhártyát. A dobhártya rezgéseit a hallócsontocskák: az üllő, a kalapács és a kengyel adják tovább a belsőfülben lévő csigának. A csigában a mechanikai inger, a rezgés ingerületet vált ki, amit a hallóideg majd az agyon belüli hallópályák a nagyagykéreg megfelelő központjáig vezetnek. A hangot ekkor halljuk meg, majd további bonyolult agyi kapcsolatokon keresztül felfogjuk és értelmezzük. A koponyacsontokat ért hangrezgések közvetlenül is áttevődnek a belsőfülre, és ugyanúgy kiválthatják az idegi ingerületet, mint a légvezetés útján bejutott hangok."
(Dr. Vass Zoltán - Fülspecialista)

 

Csontrezgéses esetben...
A fül előtti, csontos részen elhelyezkedő fejhallgató - a bőr közvetítésével - rezgésbe hozza a koponyacsontot, így a rezgés a külső- és középfül elkerülésével egyenesen a belsőfülhöz jut. A belsőfültől minden a megszokott módon történik, a csiga a fent leírtakkal megegyező módon alakítja ingerületté a mechanikai rezgést, hogy aztán az ingerület a hallóidegen és a hallópályákon keresztül eljusson a nagyagykéregbe.

 

81323-audio_bone_csontrezgeses_hallas.jpg
A csontrezgetés működése

 

Mindezt lefordítva azt ígéri nekünk a csontrezgéses fejhallgató, hogy úgy hallgathatunk zenét (vagy bármit), hogy közben minden külső zajt is észlelünk.

Na, hát ez tök jó! Szereztem is egy ilyen fejhallgatót, hogy személyesen is kipróbáljam a csodát. Ez a csoda azonban sajnos elmaradt, bár meglehet csak az elvárás volt túl magas, illetve más, mint amit az Audio Bone Aqua nyújt.

 

Külső, dizájn
A fejhallgató kialakítása hasonló más sportfejhallgatókéhoz, olyan, mintha egy szemüveget vennék fel fordítva úgy, hogy a lencsék a tarkómon vannak. A fül helyett azonban picivel előrébb kell helyezni a "hangszórókat". A kialakítása jó, sportolás közben sem izeg-mozog, maximum szemüveg és téli extra ruházat (sapka, kapucni, sál, stb.) viselése esetén kell picit helyezgetni, hogy minden elférjen. A hagyományos Jack-csatlakozóval nem gond a csatlakoztatás sem. Többféle színben (fekete, fehér, zöld, kék, rózsaszín, stb.) kapható, így divatozni is lehet vele.

 

81323-felhelyezes.jpg
Viselése

 

 

Hangzás
Az első rossz élmény a hangerőnél ért, ugyanis jóval halkabb, mintha normál fejhallgatóval, közvetlenül a hallójáratba eresztenénk a muzsikát. Erre a gyártó is felhívja a figyelmet és javasol mellé egy erősítőt, amit kiegészítőként beszerezhetünk. Ez azért kellemetlen, mert a fülhallgató alap 24 990 Ft-os ára mellett nem esik jól további 3 790 Ft-ot kiadni azért, hogy legyen elég hangerő. Az alap erősítő talán lehetne az alapcsomag része is.

 

81323-erosito.jpg
Az erősítő

 

A leadott hangerő persze a lejátszód saját erősítőjétől is függ, így vásárláskor egy próbát érdemes tenni.

Konkrét példák erősítő nélkül:
1 - irodában, laptopon zenét hallgatva max hangerőn elég erősítő nélkül is a zenei élményhez, így még időben meghallom, ha a főnök az asztalomhoz közelít :)
2 - Equalizer nélküli mobiltelefonon csak annyit lehet észlelni erősítő nélkül, hogy valami szól, de az élvezet elmarad.
3 - Walkman mobilon erősítő nélkül is egész jó, de erősítővel, plusz equalizer belepiszkálással az igazi.
4 - iPod lejátszóval erősítő nélkül is elégséges, de városi közlekedésnél már elkél az erősítő.

Erősítővel már baráti hangerőt ki lehet csikarni az Audio Bone Aqua-ból, viszont túlságosan feltekert volume mellett torzítani kezdenek a mély hangok. Meg kell hát találni a megfelelő hangerőt, ahol még éppen nem torzít, illetve ha a médialejátszónk rendelkezik equalizer-rel, akkor a mély hangokat ki kell iktatni.

 

81323-erositovel.jpg
Erősítővel szerelt Audio Bone Aqua

 

 

Az élmény amúgy tényleg érdekes. A zenét is élvezhetem, plusz a környező zajok is akadály nélkül jutnak a fülembe - mint a reklámban :). Futás közben biztosan meghallom a közeledő autó, vagy vérengző erdei vadállat hangját, ezen a téren nincs hiba. Gond csak akkor van, ha a környező zajok nagyvárosi szintet érnek el. A tesztet margitszigeti futás alkalmával végeztem és amíg az Árpádhídon átjutottam a szigetre, addig a 6 sávnyi autók, plusz a villamos zaja szinte teljesen elnyomta a zenét és csak akkor tudtam beazonosítani mit is hallgatok, amikor elhagytam a híd forgalmát.

Pedig valami olyasmire számítottam, hogy belemerülhetek a zenébe és csak akkor csökken a hangerő, ha veszély közeledik. Az Audio Bone Aqua természetesen nem tud szelektálni a külső zajok között, így nem úgy működik, mint mondjuk egy autós kihangosító, ahol csak akkor halkul le a zene, ha bejövő hívás érkezik.

 

Úszás közben
Eleinte csak felesleges extra tulajdonságnak tartottam, hogy az Audio Bone Aqua - nevéből is adódóan - vízálló, így akár úszás közben is használható. Vízálló lejátszó hiányában kipróbálni sem tudtam igazi úszás közben, de aztán rájöttem, hogy a kádban nem csak zuhanyozni lehet :) Munkára hivatkozva vettem egy forró fürdőt és alámerültem (azt hiszem jól döntöttem, hogy erről a műveletről nem készítettem fotókat :)). Meglepetésként ért, hogy víz alatt, erősítő nélkül is mennyivel jobban szól a kütyü, pedig egyértelmű lehetett volna, hogy a víz is közvetíti a hangokat a fülbe, így jobban szól, mint szárazon. Ugyan úszás közben ritkán jön oldalról vonat, vagy egyéb veszély, az Audio Bone Aqua jól vizsgázott ebben a közegben.

 

81323-vizben.jpg
Bírja a vizet

 

Összegzés
Az Audio Bone Aqua csontrezgéses fejhallgató alapelve zseniális és van jövője. Jól használható alacsony zajszennyezettségű környezetben, de a nagyvárosi használathoz véleményem szerint még fejlesztést igényel (nagy hangerőnél fellépő torzítás kiküszöbölése). Nem elhanyagolható előnye a fülbedugós változatokkal szemben, hogy nem lesz maszatos
 így koszosabb fülűeknek is megmutathatjuk milyen zenét hallgatunk :)

 

Kinek ajánlott?
Sportolóknak (sí, kerékpár, futás, túrázás, görkori, úszás, stb.), kutyasétáltatóknak, babakocsis anyukáknak, irodában, utcán zenét - vagy bármit - hallgatóknak, akik szeretnék elkerülni, hogy a zene mellett ne hallják a veszélyt jelző külső zajokat.

Kinek nem ajánlott?
Vájt fülűeknek, a zenéjükbe belemerülni / a külvilágot kizárni vágyóknak.

 

Az Audio Bone Aqua csontrezgéses fejhallgatót és a hozzá való erősítőt a KriptonIT Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük!

További infók és webshop: Klikk ide!

 

Az Audio Bone Aqua fejhallgató az Amerikában megrendezett, 2009-es International Consumer Electronics Show-n (CES) Innovations Design and Engineering Award díjban részesült.


Olvass többet a témáról: teszt

 

81323-fulmukodes.jpg
Fülműködés
Összesen mintegy 30 km-nyi freeride útvonal közül választhatunk, ami tuti megdolgoztat!

 

Krippenstein-hegy Salzkammergut legszebb részén 2100 méterrel magasodik a Hallstatt-i tó felett!

1db 11km hosszú pályájával nem sorolható a hagyományos sí központok közé, de talán meg is sértődne, ha odasorolnánk.

A Snowplanet magazin felmérésén, a freeride társadalom a kihagyhatatlan helyszínek köré sorolta, olyan neves helyeket megelőzve, mint Cortina vagy St. Moritz. Ebből következtethetünk a hely legnagyobb előnyére: ez a hely freeride és túrasí paradicsom. A felvonó tetején levő hütte a Dachstein fennsík bejárata.

 

Krippenstein
2100 méterrel a Hallstatti-tó felett...

 

Az alsó állomást a Hallstatt-i tó felől lehet megközelíteni. A parkolóban szinte mindig találunk helyet, nincs tömeg. Innen egy sok férőhelyes gondolával szakítunk felfelé. A felső állomástól mindössze 25 percnyi sétára van a „Five fingers” kilátótorony, ahonnan tényleg lélegzetelállító a látvány a Hallstatti tó irányába! A nyári beszámolónk alkalmával is írtunk erről, és a technológiának köszönhetően ezen a linken 3d-ben körbe is tudtok nézni!

Az üzemeltetők a családosokra is gondoltak. Hála nekik a gyerkőkkel profik foglalkoznak, míg extrém Apuka és Anyuka a szűz hóban húzza az ívet! A felső állomáson egy kisebb kalandparkot hoztak létre a kicsiknek, míg az kiinduló ponton a szokásos sí sulit választhatjuk!

 

Krippenstein
Már a gyerekpálya is a freeride fakerülgetésre tanít...

 

A lényeg azonban a helyi freeride lehetőségeken múlik. Összesen mintegy 30 km-nyi útvonal közül választhatunk, ami tuti megdolgoztat!  Főleg, hogy kiemelt óvatossággal kell kezelni a lejtőket a megannyi kisebb-nagyobb dolina miatt. Nem szabad félvállról venni ezeket az alattomos lyukakat, megannyi balesetet okoztak már. Akinek nincs terepismerete bérlejen tapasztalt vezetőt. Így tettünk mi is!

 

Krippenstein
A jó freeride pálya másfél méter hónál kezdődik...

 

Ha a freeridera gondolunk, akkor nagyon laza srácok vagy lányok jutnak eszünkbe. Nekünk Ingridet szervezte be a helyi Idegenforgalmi iroda. Erre persze nagyon megörültünk, már láttunk szemünk előtt a csinos, laza vezetőnket, akivel egy egész napot együtt tölthetünk!
Háát, csinos is volt. Ezzel együtt Ingrid egy 60 év körüli nagymama 2 unokával, aki a vasárnapi ebéd előtt felugrott, hogy megmutassa nekünk, ficsúroknak, hogyan is kell ezt csinálni. Nem sok pihenőt hagyott, rendesen lihegtünk, hogy utolérjük. De mondjuk ezt is várjuk attól, aki 30 éve minden nap síel! Mivel a hóviszonyok nem voltak a legideálisabbak, rengeteg gyökér, kő és jégtömb próbált minket kigáncsolni, ami rendszeresen sikerült is. Ingrid sem volt kivétel ebben, de szó nélkül állt föl a nagyobb esésekből is! Hát le a kalappal!

 

Krippenstein
Freeride túravezetőnk...

 

Krippenstein egy igazi freeride paradicsom, ráadásul elérhető távolságra van, és bőven megfizethető, főleg ha helisíeléssel hasonlítjuk össze. Hátránya viszont az, hogy a sziklás terep miatt csak akkor élvezhető, ha tényleg jó sok hó van. Ingrid szerint ez másfél méternél kezdődik.

 

Szállás: Obertraun és környéke, vagy a hegyen lévő hütték egyike. Pl: www.lodge.at

Díjak:  bérlet árak, részletek ITT!

Helyi vezetőt, „guide”-ot az Outdoor Leadership iskola adja. 1 napra 4 főnek 200 Euróba fáj, ami igen jó árnak számít!

 

Krippenstein
Amikor a freeride-osok "apró" akadályba ütköznek...
 

 

Ha valami még extrémebbet próbálnál ki, akkor indulj el a február végi DH-versenyen, amit a behavazott sípályán rendeznek :)


 

A következő napok enyhébb időjárása nem csak hazánkat érinti, hanem szinte az összes szomszédos régiónak kijut belőle.

 

A következő napokban enyhébbre fordul időjárásunk. Az enyhülés azonban nemcsak hazánkat érinti, hanem szinte az összes szomszédos régiónak kijut belőle.

Az Alpok déli lejtőin (Olaszország) már most sem rózsás a hóhelyzet, hisz 1500-2000 méter magasságban is olvad a hó, s a hét végén a meleg levegő eléri már az északi területeket is, az egészen magas 3-4000 méteres magasságban is olvadásra számíthatunk. Friss hóra, újabb havazásra pedig úgy tűnik egyelőre semmi esély. Több kedvezőtlen következményre számíthatnak a most útra kelő síelők, a pályák hóminősége nagy magasságokban is romlik majd (tapadós, kásás, vizes lesz a hó, éjjel pedig jégkéreg képződhet a felszínén).

Az olvadás következtében jelentősen megnő a lavinaveszély.

Nagyon fontos, hogy erről idejében tájékozódjunk! A magyarországi síterepeken már csak egy-két helyen síelhető a hó, a tavaszias időben pedig már a hóágyúzás sem segít a pályákon (többek közt azért sem, mert annyira enyhe idő lesz, hogy még hó ágyúzni sem lehet). Nem lesz jobb a külföldi pályákon sem a helyzet, szinte csak a gleccserpályák maradnak jól síelhetők, az alacsonyabb részeken viszont akár el is tűnhet a hó, hisz sokfelé már most is hómentesek a völgyek.

 

Az enyhe februári idő véget vet a hazai korcsolyaszezonnak is, most már úgy tűnik, a tél hátralévő részére végleg szögre akaszthatjuk a korcsolyákat (márciusban ritkán szokott olyan tartós, kemény fagy előfordulni, ami lehetővé tenné, hogy ismét befagyjanak állóvizeink).

 

A hegyekben bekövetkező nagymértékű olvadás miatt a folyók vízszintje is jelentősen növekszik, a tavaszi áradás idén sokkal korábban, már február közepén jelentkezik majd (és ha szerencsénk van, tavasszal sokkal kisebb lesz a szokásos árhullám, hisz a hegyekben felhalmozódott hó nagy része már most elolvad).


 

… néhány órával később pedig már egy méterrel fekszel a hó alatt, fejjel előre, teljesen beásva, csak hogy érezd a saját bőrödön, milyen az, amikor elsodor egy lavina…

Egyre magasabbra mászol a levegőt kapkodva a fenséges, hóborította hegycsúcsok között, miközben lassan elmaradnak mellőled a fenyőfák… majd a bokrok is… végül semmi mást nem látsz magad körül, mint a vakító, hófehér szűzhavat. Aztán lassan felérsz a Gyömbér-csúcsra, és eláll a lélegzeted: körös-körül hatalmas hegycsúcsok, a napsütésben szemkápráztatóan csillogó sziklás hegyormok, fenyőerdővel borított völgyek, ameddig a szem ellát…

 

78853-hegyek.jpg

 

… néhány órával később pedig már egy méterrel fekszel a hó alatt, fejjel előre, teljesen beásva, csak hogy érezd a saját bőrödön, milyen az, amikor elsodor egy lavina…

  

 A második napunk nem mindennapi élményeket tartogatott: lavinamentő gyakorlat, éjszakai freeride (pályán kívüli) síelés, hóprofil és hegyoldal-ásás… de kezdjük az elejéről!

 

A reggel meglehetősen nehezen indult kis csapatunknak: az eredetileg megbeszélt fél nyolcas ébresztőből negyed kilenc lett, mire mindenki összegyűlt a társalgóban. Egy gyors reggelit követően kocsiba szálltunk, és visszatértünk a megmászásra váró Gyömbér-csúcs lábához. Fókákat a lécre, hótalpakat a bakancsra, a hátizsákba pedig lapátokat, szondákat, a Pieps is megvan – irány a hegy! Az időjárás a tegnapinak a szöges ellentéte: olyan melegen süt a Nap, hogy egy idő után már pulcsi-kabát-sapka-kesztyű nélkül haladunk.

 

78853-pakolas.jpg

 

Röpke két órás izzasztó mászás után megérkezünk a hegygerincen álló, fantasztikus kilátással büszkélkedhető Gyömbér-házhoz – legalábbis tudjuk, hogy megérkeztünk, hiszen a ház kissé „elhavazódott”: amikor odaérünk, a házigazda éppen az emeleti ablakot ássa ki a hó alól…

 

A menedékházba cirka kétméteres hófalak között jutunk be – kellemes félhomály fogad minket (mivel az ablakokat teljesen belepte a hó), valamint egy kedves pincérnő, aki elszántan, de kevés sikerrel próbálkozik magyarul kommunikálni velünk. Itt kerül sor az aznapi első elméleti tudnivalók megbeszélésére: megismerjük a lavinából mentés fortélyait és a Pieps használatát.

 

78853-hazasas.jpg

 

A Pieps tulajdonképpen egy nagyon egyszerű elven működő szerkezet: alapesetben a világ összes Pieps-e állandó frekvencián sugároz, ha pedig eltemet a hó, a mentőcsapatok a saját, vételre állított készülékükkel bemérik a jelet, így viszonylag nagy az esély a túlélésre. A mentés során a Pieps-szel nagyjából meghatározzuk az áldozat helyét, majd a szonda (hosszjelzésekkel ellátott 2,5–4 méter hosszú bot) segítségével pontosan megkeressük, hol fekszik a hó alatt. Ezután lapátolni kezdünk: a kis, teleszkópos, könnyedén összeszerelhető lavinalapáttal hihetetlen intenzitással kell dolgoznunk, hiszen egy élet múlik azon, milyen sebességgel hányjuk a havat. Itt nincs helye pepecselésnek, beszélgetésnek, jópofizásnak, hiszen a hó alatt egy társunk éppen a túlélésért küzd!

  

Mielőtt elkezdenénk a mentést a gyakorlatban is, vár még ránk egy ijesztő – bár András szerint nagyon fontos – feladat: beássuk egymást az előzetesen elkészített, mintegy másfél méter mély hóprofil oldalába, fejjel előre, úgy, hogy csak a lábunk látszik ki… mindezt azért, hogy érezzük, milyen, amikor elsodor egy lavina…

 

78853-eltemetve.jpg

 

Hát, mit mondjak: nem egy kellemes érzés! Képzeld el, hogy ott fekszel a hideg, szűk helyen, ahol megmozdulni se tudsz, és gyakorlatilag az arcod elé tett kezedet sem látod a koromsötétben… nem hallasz mást, csak a saját szívverésedet, és csak reménykedni tudsz, hogy nem hagynak ott a társaid…

Mi nem töltöttünk el két percnél többet a hó alatt, de sokkal, sokkal hosszabb időnek tűnt – és most gondoljunk csak bele, hogy a lavina által elsodort, de életben maradt áldozatok többsége akár 20-40 percet is a lavina fogságában tölt, mire a mentőcsapatok megtalálják!

 

Miközben én éppen az életemről gondolkozom a hó alatt, a többiek azt próbálgatják, milyen érzés, amikor nem havat vagy követ, hanem embert érzel a szondával: magyarán mondva fentről bökdösnek, csak hogy még élethűbb legyen a lavinában eltemetettség érzése (később én is kipróbálom a szondázást: tényleg lehet érezni, hogy mikor döföl csak a hóba, és mikor bukkansz emberre! – ez utóbbi sokkal rugalmasabb).

 

Az első igazi mentésgyakorlat: a két, Pieps-sel ellátott hátizsák már elsodorva a mesterséges, András által gerjesztett „lavinával”, mi pedig a hegy tetején, a kilátásban gyönyörködve várjuk a kezdésre a jelet. „Lavina történt, mentést kérek!” – halljuk András hangját a walkie-talkie-ban, mi pedig előkapva Pieps-einket, rohanunk. Az idő sürget: nem csak azért, mert a hátizsákok „élete múlik rajta”, hanem mert közben rohamosan elkezdett alkonyodni, ránk pedig vár még egy 800 méteres völgymenet a kocsiig…
Azt hiszem, mondanom se kell, hogy rengeteg hibát vétettünk az első – szerencsére nem éles – bevetésünkön: lassúak voltunk, kissé belezavarodtunk a Pieps használatába, nem mindig figyeltünk a mentés irányítójának parancsaira (azt talán még nem mondtam, hogy a mentésnél a második legfontosabb és legsürgősebb dolog – a hivatásos hegyimentők értesítése után – egy vezető megválasztása, aki kontrollálja a csapat munkáját, irányítja az embereket és figyeli, nem indul-e el egy második lavina). Ami jó hír, hogy az első „áldozatot” így is sikerült mintegy 11 perc alatt megtalálnunk, tehát több mint 90 százalékos volt a túlélési esélye!

 

78853-szondazas.jpg

 

Közben a napkorong lassan lebukott a szomszédos hegyek mögé, varázslatos narancsfénybe burkolva a tájat. Elmondhatatlan érzés, mikor ott állsz a hóborította hegycsúcson – a világ tetején –, és figyeled, ahogy a nappal helyét átveszi a csillagokkal teli égbolt – sajnos nem sokat tudtunk gyönyörködni, hiszen indulnunk kellett lefelé a völgybe.

No hát, ha a mai nap eddig nem lett volna elég izgalmas, most rátettünk még egy lapáttal… Síeltetek már éjszaka, vaksötétben, fejlámpával, pályán kívül, fás-bokros szűzhavas terepen? Hát én még nem, de mivel egyszer mindent ki kell próbálni (no meg mert a hegytetőn nem maradhattam), nekiindultam! Csak hogy még nagyobb legyen a kihívás: nappal a sok túrázó egy sávban kitaposta a havat, ami a meleg napsütésben megolvadt, estére pedig újra megfagyott. Körülötte, a völgy két oldalán mély szűzhó volt, így a terep a következőképp nézett ki: mély, tapadós hó, ami megfogta a lécet, majd a feltört göröngyös-jeges sáv, ami felgyorsított, végül újra a szűzhó… mindehhez még tettünk egy kellemes felfedezést: fejlámpával lehetetlen túlzottan előre világítani, így sokszor előfordult, hogy elénk ugrott a semmiből egy-egy fenyőfa vagy bokor… Nem láthatod, merre csúszol, csak társaid fejlámpája ad némi támpontot a sötét éjszakában, miközben mindent áthat az alvó, érintetlen természet csöndje… nincs is ennél fantasztikusabb érzés… szinte eggyé válsz a tájjal… Hihetetlen élmény volt! 

Az autóhoz szerencsére mindenki egyben és épségben leért, bár – főként azoknak az alattomos növényeknek köszönhetően – kisebb esések azért akadtak.

 

78853-retegvizsgalat.jpg


 
A tanulságos, de fárasztó nap után a házigazdáink finom, háromfogásos vacsorával kedveskednek nekünk, amit András fűszerez még meg egy kis elméleti oktatással: először megbeszéljük a délutáni gyakorlat hibáit és tanulságait, majd rátérünk arra, milyen területeken és hogyan érdemes mozogni, amikor lavinaveszély van.

 

A biztonságosabb területek a hegygerincek, lefutó vállak, elméletileg a széles, nagy, hosszú völgyeknek a közepe (bár itt felülről jöhet egy lavina, végig a völgyön, és akkor nagyon nehéz elmenekülni), az erdős hegyhátak, illetve a sziklás területek alatti részek. Azért hangsúlyoznám, hogy ezek csupán általános igazságok, minden esetben a helyszíni körülményektől függ, mit tekinthetünk biztonságosnak! A legveszélyesebb formák ezzel szemben a hópárkányok és az alattuk lévő területek, valamint a hegyoldalon lejövő patakmedrek és vízmosások, hiszen itt könnyen összegyűlhet sok, mély és instabil hó, amit bárki egy rossz mozdulattal el tud indítani a völgy irányába – és máris kész a lavina. 

 

Ha kereszteznünk kell egy lavinaveszélyes területet, természetesen annak is megvannak a szabályai: először is, ha nem vagyunk kényszerhelyzetben, próbáljuk meg elkerülni a veszélyes terepet! Ha valami miatt mégis szükséges áthaladnunk rajta, egyszerre mindig csak egy ember mozogjon a veszélyes részen, a társai pedig folyamatosan figyeljék, nem jön-e lavina fentről, illetve az éppen mozgásban lévőt illetőt se tévesszék szem elöl, hogy ha esetleg elsodorná egy lavina, tudjanak segíteni a mentőknek a pontosabb helyszín meghatározásában.

 

78853-naplemente.jpg

 

Az estét kép- és videóvetítéssel zárjuk, majd mindenki ásítozva vonul vissza, hogy kipihenje magát. A másnapi program: gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás! Ahogy András fogalmazott: „A helyben lévők gyors segítsége százszor többet ér, mint egy útban lévő felszerelt profi csapat!” Ahhoz viszont, hogy tényleg hasznos segítséget nyújthassunk, rendelkeznünk kell azzal a tudással és felkészültséggel, amit elméletben nem, csak a gyakorlatban lehet megszerezni.

Lavinaismereti tábor? Minek az, amikor Magyarországon szinte hegy sincs, nemhogy lavina! Ugyan már!

Pedig szomorú tény, hogy minden évben sok magyar síelő és túrázó hal meg a különböző országokban azért, mert felkészületlenül vág neki a havas hegyoldalaknak. Bizony: hullunk, mint a legyek, ellentétben mondjuk Ausztriával és Németországgal, ahol már évek óta javuló tendenciát mutatnak a statisztikák, nem utolsósorban azért, mert mindkét országban komoly lavinatanfolyamokat tartanak a hegyekbe induló felelősségteljes embereknek.

Tavaly azonban egy tapasztalt túravezető, Monostori András, úgy döntött, elege van abból, hogy ennyi magyar hal meg lavina miatt, ezért a Mountex-szel karöltve elindított egy három napos lavinaismereti tábort. Ezen vettünk részt mi is, hogy megtudjuk, mit is kell tudni a lavinákról ahhoz, hogy túléljük őket és másokat is megmenthessünk. Hatalmas élményekkel és sok tapasztalattal gazdagodtunk, amelyeket most megosztunk veletek is.

 

Péntek reggel hat órakor indult elszánt kis csapatunk Budapestről. A tagok: András, a túravezetőnk és oktatónk, akinek az egész tanfolyam ötletét és megvalósítását köszönhetjük; Peti, aki Debrecenből csatlakozott hozzánk, és túravezetéssel keresi a kenyerét; Mike, aki a messzi Kanadából érkezett hazánkba testnevelést tanítani; Gyuri, aki villamosmérnök és erre a három napra fantasztikus angol tolmáccsá is vált, aminek köszönhetően Mike is megértette a tudnivalókat, valamint jómagam

 

78665-01.jpg

 

Mintegy húsz perces hatalmas koordinációs feladatnak bizonyuló kocsiba való bepakolás és négy órás utazás után megérkeztünk Szlovákiába, a Dél-Chopokban található szállásunkra. Itt ért bennünket az első meglepetés: a ház tárva-nyitva, a szobák előkészítve, de egyébként a teljes épület üres – házigazdáink, a kedves magyar család sehol. Kisebb tanakodás után önhatalmúlag elfoglaltunk egy szobát, ezáltal mintegy hadszíntérré változtatva azt. Sícipők, hátizsákok, táskák, kabátok és hólapátok hevertek mindenfelé kedves összevisszaságban. Egy fél órás ebédidő után elérkezett az első elméleti oktatás ideje: András elmagyarázta az alapvető lavinamentő eszközök (Pieps, szonda, lapát) működését, valamint azt, hogy miképpen tudjuk növelni a túlélési esélyeinket, ha lavinába kerülünk. Sok általános információt is megtudtunk a lavinákról: a fajtáit, mikor és hogyan alakulhatnak ki, és mit is kezdjünk az illetékes hatóságok által kiadott lavinajelentésekkel.

 

78665-02.jpg

 

Az alap tudnivalók megbeszélése után mindenki fölpakolt, és elindultunk az első nagy kalandra: körülbelül 10 perc autókázás és két hólánc utolsó pillanatban történő felszerelése után megérkeztünk az első gyakorlati helyszínre. András kiosztott mindenkinek egy-egy hólapátot és szondát, aztán elindultunk felfelé a hegyre, ki-ki sítúraléccel vagy hótalppal. Miután mindenki úgy-ahogy belejött ezen általunk kevéssé ismert közlekedési eszközök használatába, elkezdődhetett az érdemi munka. A folyamatosan szakadó hóesésben meg-megálltunk, hogy megvizsgáljuk a különböző hórétegeket, a szél irányát, és hogy mennyire lavinaveszélyes egy-egy terep (többek között síbottal, lapáttal és ugrálással – a mellettünk elhaladó sítúrázók nem kis derültségére).

 

78665-03.jpg

 

Készítettünk egy úgynevezett hóprofilt is, aminek a következő a lényege: leásol lehetőleg minél mélyebbre, és megnézed, milyen rétegekből áll össze az a hó, amin éppen síelsz vagy túrázol, mennyire vannak benne gyenge rétegek, amiken a fölötte lévő hó megcsúszhat. Mivel megállapítottuk, hogy közvetlen lavinaveszély jelenleg nem fenyeget, folytattuk a hó vizsgálatát egy meredekebb hegyoldalon.

 

Miután felértünk a Gyömbér-csúcsra vezető út feléig, a társaság is kellemesen elfáradt, az idő is rohamosan szaladt, így elindultunk visszafelé a kocsihoz. Aki még nem síelt közel kétméteres szűzhóban, fák között, feltétlenül próbálja ki! Először kicsit ijesztő, de amúgy hatalmas élmény, amikor nem kiépített pályán száguldasz le a hegyről, hanem a még érintetlen hótakaró alatt siklik el a léced! (Na jó, azért csak óvatosan – mindig figyelj, merre csúszkálsz, nehogy te indíts el egy lavinát!)

 

78665-04.jpg

 

Szóval: épségben visszaértünk a kocsihoz, és egyenesen egy András által már jól bejáratott étterem felé vettük az irányt. A hatalmas, nagyon impozáns, teljes egészében fából készült épületben költöttük el jó hangulatban vacsoránkat, miközben mellettünk ropogott a hatalmas kandallóban a tűz…

 

A szállásra visszaérve várt ránk… nem, nem a jól megérdemelt ágyikónk, hanem először is házigazdánk, akit jól meglepett, hogy megérkeztünk, mivel szombatra várt minket; aztán pedig egy újabb elméleti előadás, ezúttal képvetítéssel összekötve. A fő téma: hogyan kell úgy megtervezni egy hegyi túrát, hogy megpróbálod minimálisra csökkenteni a lavinaveszélyes területeken való áthaladást.
A mintegy két órás oktatás után az álmosan pislogó társaság fáradtan dőlt be az ágyába, hogy másnap kipihenten vágjon neki a Gyömbér-csúcs meghódításának…

 

78665-05.jpg

 

A következő nap személyesen is megtapasztaltuk, milyen érzés az, amikor eltemet egy lavina, kimentettünk néhány „bajba került” hátizsákot a hó fogságából, valamint koromsötétben, fejlámpával „száguldoztunk” le az erdős-bokros pályán kívüli pályán… a cikk második részéből kiderül, hogy telt a szombati napunk a lavinaismereti táborban.

 

Maulik Nikolett - Mozgásvilág.hu

 


 

Mennyire pontosan és honnan lehet tudni, hogy hány centi hó várható? Lehet-e befolyásolni az időjárást és jelezheti-e előre egy karóra?

 

 

Amióta nem csak azt tudjuk, hogy hány centi hó van a sípályákon, hanem azt is, hogy mennyi fog esni a következő napokban, sokat agyalunk azon, vajon mennyire megbízhatóak ezek az előrejelzések. Egyáltalán, honnan tudják, hogy mi várható? Ezen kívül azt is megtudtuk, hogy mit kell tennünk nagy vihar esetén és hogy karórával lehet-e időjárás előrejelzést adni... A mi hójelentés előrejelzésünket is biztosító MeteoPlaza válaszolt a felmerült kérdéseinkre.

 

Hójelentés - sípálya információk

 

Mennyire megbízhatóak az időjárás előrejelzések?
Az időjárás előrejelzések megbízhatósága, beválása nagymértékben függ az időjárási helyzettől (ami alatt pl. Európa területén elhelyezkedő áramlási rendszerek adott szerkezetét, konfigurációját értjük). Nem mindegy ugyanis, hogy tartósan egy magas nyomású légköri képződmény (anticiklon), vagy egy Atlanti-óceán felől közeledő viharciklon alakítja időjárásunkat. Előbbi esetén hosszútávon is nagy biztonsággal készíthetünk jó előrejelzéseket, a viharciklon viszont olyan drasztikus változásokat hoz, amik ma még nehezen előrejelezhetők. Átlagos értékeket tekintve az időjárás előrejelzések megbízhatósága:

egy napra: kb. 80-99%
négy napra: kb. 75-95%
egy hétre: kb 60-90%
tíz napra: kb.60-70%

Természetesen ezek a beválási értékek azon előrejelzésekre igazak, amelyeket un. dinamikus előrejelzési modellekkel készítünk (ezek a légkör folyamatok fizikai megközelítését alkalmazzák). Az ilyen típusú számítógépes modellekkel jelenleg legfeljebb 2 hétre készíthető előrejelzés, ennél hosszabb távra már másfajta előrejelzési módszereket kell használnunk. Mi a MeteoPlaza-nál kidolgoztunk egy statisztikai modellt, s ezzel 30 napos távra, a Balaton térségére, 70-80 százalékos beválású előrejelzéseket készítünk. Részleteket a weboldalunkon találhatnak az érdeklődők.

 

81161-idojaras01.jpg

 

Az egyes időjárási elemek előrejelezhetősége között jelentős eltérés lehet, térben és időben. Egy domborzattal kevéssé tagolt területen (pl. Lengyelország északi része) sokkal pontosabban lehet az egyes időjárási elemek várható értékét becsülni, mint mondjuk az Alpok, vagy a Kárpátok hegyes-völgyes vidékén. A domborzat jelentős időjárás módosító hatással bír, hisz az áramló levegő útjába kerülő akadály a levegő állapotjelzőiben (hőmérséklet, nedvesség, áramlás iránya, sebessége, stb.) nagy mértékű változást idéz elő. Emiatt síkvidéken sokkal pontosabban tudunk előrejelzést készíteni, mint a hegyek között. Magyarország méreteiből adódóan a nehezen előrejelezhető kategóriába sorolható, ugyanis a medence jellegből adódóan a sík-, és a hegyvidékekre jellemző időjárással is találkozhatunk. Ha mégis valamiféle sorrendet kell felállítanunk az egyes időjárási elemek között, akkor azt mondhatjuk, hogy legkönnyebb a hőmérséklet, valamivel nehezebb a csapadék mennyiségének becslése, komolyabb problémát okoz a fajtája (eső, havas eső, ónos eső, ), és a legproblémásabb a szél előrejelzése.

 

Van-e különbség a nyári és téli időjárás előrejelzés pontosságában?
Szinte semmi különbség nincs az előrejelzések pontosságában, mint fent már írtunk róla, azt főként az időjárási helyzet határozza meg. Télen legfeljebb az nehezíti a helyzetet, hogy ilyenkor a csapadék nemcsak eső formájában hullik, hanem más halmazállapotok is előfordulnak. Az eső mellett megjelenik az ónos eső, havas eső, és a hó is, s ezek becslése már kicsit nehezebb feladat.

 

81161-idojaras02.jpg

 

Hogyan mérik a hóvastagságot a sípályákon?
Több eszköz létezik, a legmegbízhatóbb, a hagyományos, földbe rögzített cm-es beosztású mérőrúd. Ennek egyetlen hátránya, hogy valakinek minden havazáskor (illetve meteorológiai állomásokon minden nap ugyanabban az időpontban) le kell olvasni, hogy milyen magasan borítja hó a mérőrudat.

Olyan helyeken, ahol erre nincs lehetőség, automatákkal próbálják a hóvastagság mérését megoldani, de ezek igen nagy pontatlansággal mérik csak a hóvastagságot. (Volt rá példa, hogy viharos szél hordta a havat a mérőállomás környékén, s attól függően, hogy épp milyen magasságban tapadt több hó az érzékelő elé,  az automata kb. 10 percenként változó értéket adott a 20 cm és a 2 méter között.)

 

81161-ho.jpg

 

A várható hómennyiség előrejelzése "kompatibilis" a sípályák hójelentésével (pl.: ha ma 50centi hó van a pályán és holnapra 15 centi új havat jósolnak, akkor elvileg holnap 65 centi hó lesz a pályán)?
A MeteoPlaza.info és a Mozgásvilág weboldalán található hóvastagság előrejelzésben mi csak az előrejelző modellek által prognosztizált frissen hulló havat jelenítjük meg. Elvileg a két érték kompatibilis, de persze csak akkor, ha a hó vastagságát befolyásoló, egyéb időjárási folyamatok (erős szél, olvadást hozó melegedés, vagy vegyes halmazállapotú csapadék hullása) nem játszódik le a havazással egy időben, vagy azt követően. Ilyen esetekben a havazás után sajnos csak kevesebb havat találhatunk majd a pályán az előrejelzett és a korábban mért összegénél.

  

Lehetséges-e befolyásolni az időjárást (esőtánc, hórakéta, stb.)? Pl: A Pekingi olimpián is ilyen mesterséges módon próbálták az esőt távol tartani a megnyitó ünnepségtől. Hogyan lehetséges ez? Mennyire működik? Tudnak-e több havat generálni egyes síterepek így? Tudomásunk szerint megoszlanak a vélemények. Ön mit gondol?
Az időjárás befolyásolása, alakítása régi álma az emberiségnek, a különböző módszerek közül a legkevésbé hatékonynak az esőtánc mókás mítosza bizonyult. Voltak, s vannak ma is különféle, eredményesebb próbálkozások az időjárás befolyásolására. Az 1970-es 80-as években Magyarországon is működött például egy rakétás jégeső elhárító rendszer, melynek az volt az alapgondolata, hogy a felhőkben lezajló csapadékképződés folyamatába avatkozzunk be mesterségesen.

Mi is zajlik egy zivatarfelhő belsejében?
A levegőben lévő nedvesség a felhőben nagy sebességgel áramlik felfelé, s közben a felhőben lévő un. „kondenzációs magvakra” kicsapódik, és így képződnek az esőcseppek. A cseppekre természetesen hat a Föld gravitációs mezeje is, ezért időnként az emelkedés zuhanásba, s ezzel együtt párolgásba, cseppméretcsökkenésbe vált át. A megmaradó részecskék ismét emelkednek, növekednek, s egy részük elérhet olyan magasságba, ahol már nem víz, hanem jég formájában folytatódik a cseppképződés az alacsony, fagypont alatti hőmérséklet miatt. A jégkristályok, jégszemek egyre nagyobbra nőnek, s mikor elérik azt a méretet, amit a felhőben lévő feláramlás már nem tud magával szállítani, lehullanak, s ekkor találkozhatunk a jégeső jelenségével itt a felszínen.

 

Esőtánc

 

Ebbe a folyamatba úgy tudunk beavatkozni, hogy különböző eszközökkel (repülőgépről kiszórva, illetve a felszínről füstölő „ágyúkat” bevetve, vagy rakétával) plusz kondenzációs szemcséket (általában ezüst-jodidot) juttatunk a felhőbe, így a képződés helyét is megváltoztathatjuk, illetve a képződő cseppek számát is annyira meg tudjuk növeljük, hogy nem növekednek jégszemekké, hanem esőként hulljanak le, csökkentve ezzel a kártétel nagyságát.

A Pekingi olimpia idején is hasonló eszközökkel próbálták a levegőben lévő nedvességet arra kényszeríteni, hogy ne a város közelében, hanem máshol képződjenek a felhők, és ott essen az eső, ne Pekingben.

 

81161-palmsnow.jpg

 

A síterepeken a „hószaporítás”-nak vannak ismert módszerei, például a hóágyúzás (ilyenkor plusz nedvességet juttatunk a levegőbe, s a fagypont alatti hőmérséklet mellett az hó formájában ér földet). Más kérdés, hogy a pekingihez hasonló módszerekkel élve lehet-e mesterséges havazást előidézni. Mint előbb is leírtuk, ez nem lehetetlen, de kérdés, hogy megtérül-e a befektetett összeg, ugyanis csak a helyi, és a légköri viszonyok pontos ismerete jelenthetné a művelet sikerességét, de ha csak egy kis eltérés van az előrejelzés és a valóság között, az már az egész kísérletet dugába döntheti.

 

Hogyan működik, illetve mennyire lehet pontos egy ilyen karóra?
Röviden? No, hát az időt biztos pontosan méri. A többi képességét erőteljesen befolyásolják az óra használatának körülményei. A magasságmérés a légnyomás mérésére vezethető vissza. Az órában lévő barométer (légnyomásmérő) képes mérni a felettünk lévő levegő súlyát, vagyis a légnyomást. A levegőbe emelkedve, illetve hegyre felfelé mászva csökken a felettünk levő levegő mennyisége, így a súlya, vagyis a légnyomás is (általában 100 méterenként 10 hPa-al). Így az óra tökéletesen méri - helyszíni kalibrálás után - az időben változó légnyomást, ha nem mozdulunk sehova az eredeti helyünkről. Ilyenkor általános szabályként a légnyomás emelkedése szép idő eljövetelét, míg nyomás csökkenés a rossz idő közeledtét jelenti. Abban a pillanatban viszont, hogy elmozdulunk függőleges irányban, a légnyomás változásból becsülhető ugyan a magasság, de a magasság pusztán a mért légnyomásból nem számítható pontosan, azt más paraméterek, pl. a levegő hőmérséklete, nedvessége, vagyis az időjárás változása is befolyásolja. Így kiinduló helyünkről 1000 métert felfelé mászva, majd visszatérve az eredeti táborhelyünkre az óra, szinte biztos, hogy nem 1000 méteres csökkenést mutat majd, a megváltozott légköri paraméterek miatt.

 

81161-idojaras_karora_suunto.jpg

 

(Megj.:A magasságmérésének ezt az elvét használják pl. a repülőgépek is. Esetükben nagyon fontos, hogy a leszállás előtt a célreptéren mért légnyomáshoz állítsák a magasságmérőjüket, hisz ha csak 1-2 hPa-al mér mást az ő barométerük, az adott esetben 10-20 méteres magasságeltérést eredményezhet, s az egyáltalán nem mindegy, hogy a pálya betonja esetleg 10 méterrel magasabban van, mint ahogy ők gondolnák, az induláskor beállított értékek alapján.)

Az időjárás előrejelzésére az ilyen, és hasonló eszközök a nyomás változásból próbálnak következtetni, ez persze nem ilyen egyszerű dolog, arra jó legfeljebb, hogy a következő pár órára adjon valami támpontot.

 

Meg lehet jósolni a villámlásokat?
A villámlások (nagy energiájú, hang és fényjelenséggel kísért töltés kiegyenlítődési folyamat a felhők és a földfelszín, illetve két felhőtömb között) többnyire zivatarokhoz kapcsolódnak. A zivatarok kialakulásához alapvetően szükséges, hogy a felszín közeli, nagy nedvességtartalmú levegő gyorsan, nagy magasságba emelkedjen. Így képződnek azok a hatalmas felhőtornyok (Cumulonimbus), amiket pl. hidegfrontok átvonulásakor, illetve nyári délutánokon láthatunk az égen. Amikor ezek a felhők elérik azt a határt, hogy a bennük felhalmozott vizet már nem képesek a levegőben tartani, akkor következik be a heves csapadéktevékenységgel, és esetleg villámlással kísért zivataros időjárás.

 

81161-villamlas.jpg

 

Mivel a zivatarok kialakulásának feltételeit (pár napos időtávon belül) már elég jól előre tudják jelezni a mai, számítógépes időjárási modellek, ezért magát az esemény lehetőségét (zivatar, villámlás) is nagy valószínűséggel tudjuk prognosztizálni, viszont annak pontos helyét még a zivatar érkezése előtt 15 perccel sem tudjuk megmondani.  Ennek az az oka, hogy egy kb. 5-50 km átmérőjű felhőben kellene egy kb. 10-20 cm-es ionizált levegő oszlop (villámcsatorna) helyét pontosan megbecsülni, s ez a mai módszerekkel lehetetlen.

Természetesen időben távolabb haladva tovább csökken az előrejelezhetőség valószínűsége. A mai, pár órás távra készített zivatar, vihar előrejelzések „jó” beválásukat a nagy számok törvényének köszönhetik, hisz ilyen -zivataros- időjárási helyzetben szinte lehetetlen tévedni, mert lehet, hogy az egyes villámcsatornák helyét nem tudjuk kijelölni, viszont a zivatarfelhőben a villámok nagy száma miatt, szinte biztos, hogy a közelünkben is lecsap majd egy közülük.

 

Mit csináljunk, ha mondjuk a hegyen túrázás közben ér minket a vihar, villámmal?
A legrosszabb, amit tehetünk, ha egy magányosan álló fa, esetleg egy szikla alá húzódunk, ugyanis ilyen helyzetben a legvalószínűbb, hogy pont ezekbe fog csapni a villám. Síkterepen állva eszünkbe se jusson az esetleg nálunk lévő esernyő alá bújni, mert az lesz a környék egyetlen villámhárítója, s így biztosan vonzza a villámokat.

Viharos, zivataros időben húzódjunk védett helyre (menedékház, barlang), ha semmi ilyesmi sincs a közelünkben, akkor a legjobb, amit tehetünk - bár lehet, hogy kellemetlen -, hogy lefekszünk a földre, míg a vihar el nem vonul. Villámvédelemre jól használhatók még az autók is (feltéve, hogy a karosszériájuk vasból készül), mivel un. Faraday-kalitkaként a benn ülőket megvédik a kisülésektől.

 

 

Mi a sarki fény pontosan? Mitől van, hány színben látható, hol…? Megjósolható mikor van?
A sarki fény, az északi féltekén gyakran „északi fény” (aurora borealis), néven emlegetett jelenség, a Föld északi és déli sarkánál a légkörbe behatoló Napból származó töltött részecskék (elsősorban protonok és elektronok) által keltett időleges fényjelenség. Leginkább tavasz, és ősz elején figyelhető meg,  leggyakrabban 100 km magasságban. Hazánkból ritkán látható, de a sarkkörök mentén szinte „mindennapos” jelenség.

 

81161-eszakifeny.jpg

 

A fényjelenséget okozó töltött részecskék túlnyomóan a Napból származnak (napszél), kisebb hányadukat a Naprendszeren kívülről érkező részecskék teszik ki. A töltött részecskéket a Földet körülvevő mágneses burok nagyrészt eltéríti, a mágneses pólusok körüli tartományban azonban bejutnak a légkörbe. A részecskék ütköznek a légkör atomjaival, ionizálják és gerjesztik azokat, a gerjesztett atomok pedig fényt sugároznak ki magukból. A kibocsátott fény a gerjesztett atomra vagy molekulára jellemző színű, a leggyakrabban előforduló kékes-ibolya színekért a nitrogén, a zöld és vörös színekért pedig az oxigén, a „felelős”, hisz ezek alkotják a légköri gázok közel 98%-át.

A sarki fénynek nemcsak színei, hanem formái is igen változatosak, emellett időben is változnak, gyakran függönyre, ívelt szalagokra emlékeztetnek vagy sugaras szerkezetűek. Ezért ilyen szemet gyönyörködtető ez a természeti jelenség.
Sarki fény előrejelzésével a csillagászok foglalkoznak, ezeket a különböző csillagászati weboldalakon találhatjuk meg.

 

Hogyan működik pontosan az ár/apály? És miért annyira eltérő a mértéke? Van ahol néhány centi, van ahol akár 15 méter?
Az óceánokon, tengereken kialakuló árapály jelensége döntően a Holdnak köszönhető, de kialakulásában kisebb szerepet a Nap is játszik. Bolygónkon egyszerre két helyen figyelhető meg dagály és két helyen apály. Az egyik dagályhullám mindig Földünk Hold felőli oldalán van, a másik ezzel ellentétesen található. Ezekre a régiókra "merőlegesen" helyezkednek el azok a területek, ahol apály van, azaz ahol a víz éppen visszahúzódik. Így az árapály jelenség – a Föld egy tengelyforgási ideje, azaz 24 óra alatt- négyszer, 6 óránként következik be (az apály és a dagály 6 óránként követik egymást).

 

81161-arapaly.jpg

 

A dagálymagasság valóban eltérő a Föld egyes régióiban. Az óceánokban, és a peremtengerekben nagy, hiszen jelentős kiterjedésű területek víztömegét tudja a Hold mozgásba hozni.  Az óceánoktól elzárt beltengerekben a dagálymagasság jóval alacsonyabb a kisebb vízmennyiség miatt.

A legnagyobb magasságok a befelé tölcsérszerűen elkeskenyedő öblökben mérhetők, ezzel szemben a Földközi-tengeren a dagálymagasság mindössze 20-30 cm.

Az apály- és a dagályszintek közötti legnagyobb különbségek:
Fundy-öböl, Új-Skócia (Kanada): 21,3m
Fiume (Adriai-tenger): 6 cm, Szentpétervár (Balti-tenger, Finn-öböl): 5 cm

 

Hasonló, időjárással, meteorológiával kapcsolatos kérdéseket szívesen várunk a MeteoPlazan, vendégkönyvünkben!


 
Riportalanyunk:
Szűcs Zsuzsanna
meteorológus
MeteoPlaza


 

A magasság 7100 méter, a levegő mindössze mínusz 20 Celsius fok, a hegyoldal színtiszta jég... ez jó, mert így kisebb a lavinaveszély...

7100 méter felett a a levegő sűrűsége a normál érték 35%-a, mínusz 20 Celsius fok van, a hegyoldal színtiszta jég. Ez jó. Kifejezetten jó. Havas lejtőn nagy a lavinaveszély. A Cho Oyura feligyekvő további 27 expedíció tagjai nem örültek volna, ha még egy lavina a nyakukba szakad.

 

Síelés 7000méterről

 

Amíg ott voltunk 2 lavina vitt el összesen 12 embert. Mindegyikük túlélte, de voltak komoly sérülések. A Himalájában ismeretlen a hegyimentés, a Pieps helyére is inkább más, fontosabb eszközt teszünk. Ha ilyen magasságban elvisz a lavina, akkor vagy saját lábadon mész ki vagy ott maradsz, ezért különösen oda kell figyelni hol, milyen nyomvonalon ereszkedsz le. - Meséli Wetzl Péter aki, a 8 201 méter magas Cho Oyura próbált meg feljutni annak a csapatnak a tagjaként, melynek Erőss Zsolt is tagja volt. Csak lefelé a gyorsabb utat választotta.

 

Ereszkedés? Nem síelni mentél?
Igen ez nem az a síelés, amire elsőre mindenki gondol. A lejtő olyan meredek, és jeges, hogy inkább ugrálás, mint, síelés. Levegőben ugrálva fordítom a léceket, hogy aztán a kantnin megkapaszkodjak. A levegő olyan gyér, hogy maximum 4-5 fordulót tudtam megtenni pihenés nélkül. Van, amikor ez sem elég, kötéllel kell leereszkedni egy-egy jégfalon. Ilyenkor is rajta van a sí a lábamon. Maga a síút 4-5 órát vett igénybe, ennyi idő alatt jutottam le 7100 méterről a 6400 méteren lévő táborba.

 

Síelés 7000méterről

 

 

Honnan tudod a megfelelő útvonalat?
A felfelé úton tervezem meg. Ebben az esetben maximum 200 méterrel távolodtam el a felfelé vezető út vonalától.

 

Síelés 7000méterről

 

Egyáltalán miért akar valaki ilyen magasságban síelni?
Az a filozófiám, hogy minden fehér lejtő arra van, hogy lesíeljenek róla. És a szabadság. A sítúrázás, mint a kerékpár megteremti annak a lehetőségét, hogy oda is eljuss ahova autóval nem lehet.

 

Síelés 7000méterről

 

 

Eddig milyen helyekre jutottál így el?
30 éve sítúrázom. Első nagy sízésem az Elbrusz volt, aztán az Alpok 4000-ei, (Signalkuppe, …) majd 11 éve megmásztam, majd lesíeltem a Mt. McKinleyről, Alaszkában. Eddigi legmagasabb hegy amiről lecsúsztam a Mustagh Ata, Kínában. Ez egy 7500 méteres hegy, amit az Isten is sízésre teremtett!

De körbebringáztam már Új-Zéland déli szigetét is. Ennek a túrának a végén eladtuk a bringákat és a kapott pénzből túráztunk a Mt. Cook hegységben.

Taiwant is körbetekertem. A sziget nyugati fele érintetlen esőerdő, 270 db 3000 méternél magasabb heggyel. Teljesen lakatlan, de utak - a japánoknak köszönhetően - vannak. Ennek ellenére nem sokan járnak arra, mert nagyon sok a földrengés, földcsuszamlás. Egyik éjszaka mi is arra ébredtünk, hogy remeg a föld. Mondanom sem kell ugrottunk ki sátorból! Aztán volt, hogy olyan falu mellet haladtunk el, amit egy földcsuszamlás teljesen betemetett, csak a templom tornya látszott ki. A keleti oldal ellenben biciklivel járhatatlan, 20 millió ember lakik egy Magyarországnál fele akkora területen. Nem bicikli barát.

Csakúgy, mint Florida. Az volt életem legnagyobb tévedése. A kétszer 6 sávos autópályán halálközeli élmény bringázni.

 

Síelés 7000méterről

 

 

Vissza a mostani túrához.
Az alpinistákkal ellentétben neked még a sít is cipelned kellett.
Nem nagy hátrány ez?

De igen. Mondhatjuk, hogy eggyel nehezebb, mint a „sima” alpinizmus, ellenben a mostani lécek fantasztikusak. Engem az Atomic szponzorált meg egy speciálisan magashegyi sítúrázásra kialakított léccel. Ez a léc szuper könnyű. Famagos, de a háza carbon-szálas erősítésű, az egész pár mindössze 1.8 Kg! A sítúra lécek mind keskeny, nagyívű lécek. Hasonlóak a 20 évvel ezelőtti alpesi lécekhez így kevesebb anyag kell bele, ezért is könnyebb.  A jégen nagyon jól megáll, a mélyhóban ellenben kis hátrányt jelent. Főleg ha a szűzhavas lécekhez hasonlítom, de egy olyat nehézkes felvinni egy ilyen nagy hegyre. Túl súlyosak.

 

Síelés 7000méterről

 

A sí kiválasztásánál felmerült a kérdés,hogy egy nehezebb freeride sí vagy a super könnyü verseny túrasí az ideális társ a nagy magasságban.
Mind a két sínek megvan a maga előnye. A választást a terep adottsága befolyásolta és a döntés jó volt! A választott sí az ATOMIC TOUR ULTIMATE super könnyü verseny túrasi volt. Ezt a modellt a gyártó csak 163 cm hosszban késziti. A könnyü súlya miatt (kötéssel,fókaszőrrel 2,4kg) nem volt megeröltető a hátizsákon tőrténő szállítása. A lesízéshez szükséges dinamikát és torziós merevséget a jó belső szerkezet, a fa és carbon konstrukció bíztosította. Nehéz meredek, jeges szakaszokon a sí kellően keménynek bizonyult, a léc éleit biztonságosan meg lehetett akasztani. A bizonytalan beszakadós mély hóban - a léc keskenységéből adódóan -fokozottabban kellett figyelni és kerültem a nagy sebességet. A mély porhóban a sí mélyebbre süllyed, mint a szélesebb társai, ezért több munkát igényelt felhúzni a hó tetejére, de működött!
Összességében csak jót tudok írni a síről.A turázás felfele,fókaszőrrel pedig - a súlyából adódóan -, könnyed,szabad érzést bíztosított.

  

Síelés 7000méterről

 

És a sícipőd? Azt is külön kell vinni?
Nem, egy speciális bakancsban voltam. Ez egy műanyag magashegyi bakancs, amiben járni és sízni is lehet. Mivel műanyag egy 7 mm-es neoprén külsőt húztam rá, hogy ne fagyjon el a lábam!

 

Azt mondtad, hogy 30 éve magashegyi síelsz.
Hogyhogy csak most próbálkoztál először a Himalájával?
A Himalája számomra különleges. Eddig nem éreztem, hogy készen lennék rá, csak most jött el a pillanat. Meg hát nem olcsó mulatság…

 

Síelés 7000méterről

 

Tényleg mennyibe kerül egy ilyen expedíció?
Csak az engedély 4000 USD fejenként. A helyi logisztika (serpák…) még 2000 USD. Ezen felül a repülőjegy, további útiköltségek, speciális felszerelés. A szponzorok nélkül ez lehetetlen.

 

Sokszor beszélnek az egyes helyeken mostanság elterjedt kereskedelmi túrák előnyeiről, hátrányairól. Te mit gondolsz erről?
Az igazság az, hogy számomra ez egy kicsit idegen. Itthon még az internetet sem használom rendszeresen. Régen egy kalandorról akkor jött hír, amikor ő maga meghozta. Ma meg: az alaptáborban szinte egy sajtóközpont működik. Bármi, ami a hegyen történik, 1 óra múlva már a világhálón van. Az expedíció tagjai akár napelemmel tölthető, fűthető ruházatban másznak. De nem hiszem, hogy magashegyi sítúrákat kereskedelmi alapon szerveznének a közeljövőben. Ehhez sokkal több tapasztalat kell.

 

Videó

 

Mi a célod, következő terved?
Expedícióimmal meg szeretném mutatni, mit lehet kihozni egy pár sílécből! Most nem sikerült 8000 méter fölé jutni, és onnan lesíelni. Következő nagy célom ez lesz!

 

Síelés 7000méterről

Imádsz a természetben barangolni, új helyeket felfedezni, és a barátaiddal túraprogramokat szervezni. Magadra ismertél?

És nem gondolkodtál még azon, hogy a szenvedélyeddel pénzt is kereshetnél, mint hivatalos túravezető? Olvass csak tovább!

 

Hogy lehetsz túravezető?
Túravezető akár 16 évesen is lehetsz, csupán egy szülői beleegyezésre van szükség. Első körben egy orvosi kivizsgálásra kell elmenned, ahol kiderül, alkalmas vagy-e a feladatra. Ettől nem kell megijedni, csak egy általános állapotfelmérésről van szó. Szükséged lesz egy igazolványképre, úgyhogy a tanfolyam előtt készíttess magadról egy szépet - mosolyogj! :) Attól függően, hogy gyalogos vagy kerékpáros túravezető lennél, rendelkezned kell használható felszereléssel (előbbi esetében strapabíró túracipővel és túrafelszereléssel, míg utóbbinál egy frankó bringával). Ilyen felszereléseket időnként akár nyerhetsz is :)

Ha letudtad ezeket a köröket, már csak némi adminisztráció (kitöltöd az űrlapokat), egy kis pénz (befizeted a tandíjat: átlag 10-20 ezer forint), és persze a tanulás (részt veszel a tanfolyamon) választ el attól, hogy valódi túravezető váljon belőled.

 

 

Élvezettel ugyanazt századszor is
Élvezettel ugyanazt századszor is...

 

Milyen tudásra teszel szert?
Általában minden tanfolyam elméleti előadásokból, közös táborozásokból és gyakorlati túrákból áll. Megtanulod a tájékozódás alapvető szabályait, megfelelő kresz, műszaki és túravezetői ismereteket. Bizonyos tanfolyamokon, tereptant, térképismeretet, tájékozódást, túra- és táborszervezést, túrafelszerelést, ökológiát, elsősegélynyújtást, természetvédelmet, meteorológiát, geológiát, néprajzot, művészettörténetet és pedagógiát is tanulhatsz.

A sikeres vizsgát mindenhol oklevél és jelvény koronázza.

 

Ő most épp túrát vezet...
Túravezető munka közben...

  

Miért jó Neked, ha mindezt végigcsinálod?
Nos, nem jó... mármint abban az esetben, ha amúgy útálnád, hogy a munkaidődben a túristautak övezte hegyekben, erdőségekben és pazar panorámák látványa mellett kell dolgoznod.

Komolyra fordítva a szót, természetesen ennek a munkának is megvannak az árnyoldalai. Ahhoz, hogy meg tudj élni belőle, valóban rátermettnek és elhivatottnak kell lenned. Ugyanazt az útvonalat számtalanszor végig kell járnod és mindig ugyanazzal a lelkesedéssel illik viselkednek a túrázókkal, akik persze a legkülönfélébb személyiséggel bírnak. Habár általában a túrázók saját felelősségükön vesznek részt a túrákon, egy esetleges baleset súlya mindig a Te válladat húzza.

A munka nem talál meg, Neked kell mindig a megfelelő helyen és időben lenned (saját vállalkozás, vagy valamelyik utazási iroda alkalmazottjaként is). Persze ha jó vagy, akkor a pozitív szájhagyomány sokat lendíthet a munkádon.

A jövedelem nagyon széles skálán mozog, attól függően, hogy milyen típusú túrákat szervezel (hármashatárhegyi hétvégi túra, vagy afrikai szafari) és persze hogy mennyire vagy népszerű Te, illetve az általad szervezett túra. Ha igazán elhivatott vagy a természet és a túravezetés iránt, az egész életedet ennek szentelheted, meg fogsz tudni élni belőle.

Ha a természetben bóklászva azt szereted, hogy csak kettesben vagytok az Anyatermészettel és más nem zavar, akkor ne rontsd el az élményt.

 

Melyik irodából van ilyen kilátás?
Melyik irodából van ilyen kilátás?

 

Persze az is lehet, hogy nem tudod eldönteni magadról, hogy menne a dolog. Ez esetben nem jelent akkora befektetést, hogy ne érne meg egy próbát, hiszen túrát vezetni nem csak főállásban, de kiegészítő jövedelemforrásként is lehet.

 

Hol kell jelentkezni?
Ha kedvet kaptál, akkor most éppen jó helyen vagy jó időben, mert a Budapesti Természetbarát Szövetség a 2011-es év elején gyalosos- és kerékpáros túravezetői tanfolyamot indít gyakorlott túrázók részére.

Középfokú Túravezető Tanfolyam: Klikk ide!

Középfokú Kerékpáros Túravezető Tanfolyam: Klikk ide!


 

...az eredményeimet nem véres küzdelemmel értem el, hanem mintegy „melléktermékként” jöttek, mert szeretem, amit csinálok...

 

10 éve sportol és olyan eredményeket ért el, melyre az egész ország büszke lehet. 

Vőneki AntalVőneki Antalra méltán lehetünk büszkék, a szegedi sportoló történelmet írt azzal, hogy ő lett minden idők legidősebb ultratriatlon világbajnoka, ráadásul ez a harmadik év, amiben ő a legeredményesebb magyar ultratriatlonista.

Vőneki hihetetlen évet zárt 2010-ben, amire pályája megkoronázásaként gondol: az ultratriatlon világkupa-sorozat hat versenyéből mind a hatot egyedül ő tudta végigcsinálni az egész nemzetközi mezőnyben. Az egyik versenyen korosztályos világrekordot, négy versenyen korosztályos magyar rekordot állított fel.

Az övé a tavalyi év ultratriatlon világranglista férfi abszolút első helye.

 

Mióta sportolsz, illetve mióta triatlonozol?
Pontosan 10 éve kezdtem a sportot, először futással. Az egészen rövid távoktól haladtam a szimpla maratonokon át a szupermaratoni távokig minden teljesítménykényszer nélkül. Számomra a sport az egészségről és a jó élményről szól, és ezt igyekszem a versenyeken is észben tartani. Ezzel együtt 2005-ben a 610 km-es Schirilla Szupermaraton-kupán, mely a leghosszabb verseny hazánkban, aranyérmet szereztem.

 

Vőneki Antal

 

A triatlon 2003-ban lépett az életembe. Júniusban vettem egy kerékpárt, augusztusban pedig a nagyatádi ironman versenyen (3,8 km úszás, 180 km kerékpár, 42,2 km futás) indultam. Öt alkalommal versenyeztem itt, minden évben egyre jobb időeredménnyel. A távokat a triatlonban is növeltem, 2005-től az ultratriatlon különböző távjain indultam, mely a szimpla ironman többszöröseit jelenti. 2006-ban már az ultratriatlon világranglista 7. helyén zártam, idén pedig az első helyen.

2010 a harmadik év, amikor a legeredményesebb magyar ultratriatlonista vagyok. Ma már Magyarország legtöbb, hetvenegyszeres ironman teljesítője vagyok, mely több, mint 16 ezer versenykilométert jelent úszva, kerékpározva, futva.  Ez annyi, mint a London – Sidney táv.

 

Hány évesen kezdtél sportolni?
Nem mondhatom, hogy elkapkodtam, 42 évesen kezdtem a sportolást, előtte még az újságban is átlapoztam a sportos oldalakat, sőt, a buszig sem futottam soha, mert mindenhova kocsival jártam.

 

Vőneki Antal

 

 

Ma pedig az ultratriatlonban a IUTA világranglista pontszerző hivatalos versenyeinek minden távján a korosztályos magyar rekordokat én tartom, úgymint a dupla, a tripla ironmanen és a decatriatlonon, azaz a tízszeres távon. A decatriatlon 38 km-es úszás versenyszámában pedig az országos abszolút rekord is az enyém. Mivel későn kezdtem a sportot, így különösen értékes számomra, hogy 2010 egész éves értékelésében a világelsőséget abszolút kategóriában értem el. Ráadásul a korommal is csúcsot döntöttem.

 

Milyen más sportágakat űztél, vagy űzöl most is?
A három sportágon, az úszáson, a kerékpározáson és a futáson kívül sajnos nem marad időm másra, pedig szívesen belekóstolnék az önvédelmi sportokba is. 

 

Vőneki Antal

 

Hogyan készülsz fel a versenyekre?
Ezt sokszor meg szokták kérdezni, de röviden csak annyit tudok mondani, hogy még egy maratoni felkészülésről is egész könyvek vannak megírva. Ha még az úszás és a kerékpár is hozzájön, akkor egy kisebb könyvtárnyi anyag gyűlik össze, nagyon nehéz lenne erről röviden írni.

 

Vőneki Antal

 

Edző, edzőtársak segítenek, vagy teljesen egyedül készülsz?
Az első időben, amikor a futásaimat kezdtem, az ír szetterem volt az edzőtársam. Már amikor a futócipőt kezdtem felvenni, tudta, hogy indulunk, és örült annak, hogy megint kifutunk a városból, ahol csak a természettel találkozunk: kígyókkal, békákkal, madarakkal, egerekkel, nyulakkal, őzekkel… Szavak sem kellettek, egy volt a tempónk, folyamatosan „éreztük” egymást. Mindig a saját magam edzője voltam, saját edzéstervvel, szisztémával, mely az évek során tisztult le. Soha nem voltam egyetlen sportegyesület tagja.

 

Vőneki Antal

 

Mennyi időt "vesz el" az idődből a sport?
A munkán kívül maradt időmmel gazdálkodom. A család már nem vesz el sok időt, mert a fiaim felnőttek, egyetemisták, nem igénylik a szülői „segítő” felügyeletet, az így a felszabadult idő vezetett rá a sportra.

 

Mivel foglalkozol a sporton kívül?
Végzettségemet tekintve kétdiplomás borász vagyok, de jelenleg nem a szeretett szakmámban dolgozom, csak ahhoz közel.

 

Vőneki Antal

 

Mi motivál?
Két idézettel tudnék válaszolni. Viktor Frankl osztrák pszichológus Mans's Search for Meaning (Az emberi élet értelmének keresése) című könyvéből: "Ne akarj sikeres lenni - minél inkább célul tűzöd ki a sikert, annál biztosabban elkerül. A sikert nem lehet üldözőbe venni, ahogy  a boldogságot sem: a sikernek magának mintegy mellékhatásként, önkéntelenül kell jelentkeznie, mikor az ember valamely önmagánál nagyobb ügynek szenteli magát."

Csíkszentmihályi Mihály: Az áramlat című könyvében azt írja a flow érdekes paradoxonjáról: „Az ember cselekedetei gyakran akkor a legkönnyedebbek, amikor a legnehezebb feladatokat teljesíti. Másrészt, az ember nehézségeket tapasztal olyankor, amikor keveset kell csak tennie..."

Arra akartam utalni, hogy az eredményeimet nem véres küzdelemmel, „behalásokkal”, sérülésekkel értem el „foggal-körömmel”, hanem úgymond mintegy „melléktermékként” jöttek maguktól, mert szeretem, amit csinálok. Látványosabb lenne, ha a szenvedésekről, halálos megpróbáltatásokról tartanék színes beszámolót, amivel felnagyíthatnám a teljesítményemet, de ezek elkerültek. Még nem jutottam a közelébe annak az állapotnak sem versenyen, sem utána, hogy „soha többet még egy ilyen versenyt”. Aki ilyet érez, és mégis folytatja, azt a siker hajtja, és ez előbb-utóbb megbosszulja magát.

 

Ki volt eddig a legidősebb ultratriatlon világbajnok?
Jelenleg az 52 évemmel én vagyok a legidősebb összetett ultratriatlon világbajnok. Előttem Guy Rossi 51 évesen érte el ezt a címet 12 évvel ezelőtt, 1999-ben.

 

Veszélyben van a címed?
Úgy gondolom, hogy a sportpályafutásomra a koronát felhelyeztem azzal, hogy 2010 egész éves értékelésében a világ összes ultratriatlonistája között a legeredményesebb voltam, azaz sikerült a világ tetejére feljutnom. Ezt a világelsőséget, ezt az élményt az ide vezető úttal együtt elvenni, kitörölni nem lehet. Mivel kétszer ugyanabba a folyóba nem léphetünk, azaz az idő kerekét visszafordítani nem lehet, a 2010 összetett világbajnoki cím pedig már elkelt, így nem tud veszélybe kerülni.

 

Vőneki Antal

 

Kik a versenytársak?
A 2010-es évben a IUTA (Nemzetközi Ultra Triatlon Szövetség) 6 versenyt írt ki, amelyen a helyezésektől függően lehetett pontot szerezni. A svájci Brennwald Andrian ultratriatlon világbajnok lett dupla ironman távon és tripla ironman távon, összesen 3 versenyen indult 2010-ben. Négy versenyt sikerrel csupán egyetlen versenyző, a francia Guy Rossi teljesített úgy, hogy 5-ön indult, de egyet feladott. 5 versenyt senki nem teljesített, 6-ot pedig egyedüliként a világon én versenyeztem végig sikerrel, így a 484 pontommal a világranglista élén végeztem. Ráadásul az utolsó, a mexikói volt a leghosszabb, a tízszeres, azaz a decatriatlon, amelyen két rekordot is megdöntöttem, ezek szintén a sajátjaim voltak.

Mexikóban szoktak rendezni más versenyeket is a decatriatlon mellett, de azok nem tartoznak a IUTA világkupa versenyei közé. Ezeken nagyon kevesen szoktak indulni, mert azok nem részei a hivatalos éves versenysorozatnak. Nem ritka, hogy csak 1 fő indul. Világbajnokságot pedig 2002 óta nem rendeznek Mexikóban, így ott világbajnokot idén nem avattak, tehát a címem nem forgott veszélyben.

 

Hogy véded meg a címed?
Ezután is a vázolt sportfilozófiám szerint élek, és majd elválik mire lesz elegendő.

 

Lesz az életedben valaha olyan periódus, hogy nem fogsz sportolni?
Ha valaha olyan öreg leszek, hogy bottal tudok csak járni, akkor csak a séta marad. Ilyen versenyszámot pedig még nem írtak ki tudtommal. Persze, ha majd az unokáimmal együtt élvezem a sétát, felveszem valamelyik kedves emléket őrző finisheres pólóm egyikét, mint amelyiket a sárvári 24 órás futásért kaptam, vagy a zalaegerszegi 12 órás úszásért, vagy a Zöldgömb szupermaratonjainak egyikén…

Amikor megkérdeztek, hogy elvállalnám-e hogy ingyen oktassak vakokat (minthogy ez az egy tanuló-egy oktató felállás miatt amúgy igazságtalanul drága lenne), azonnal igent mondtam. Nem azért, mert iszonyú jófej vagyok, és még csak nem is azért mert lelkiismeret furdalásom van, amiért én látok. Egyszerűen azért, mert ez így NORMÁLIS. Szerintem.

 

Síoktatás vakoknak
Még több fotóhoz klikk a képre!

 

Aztán indulás előtt egy nappal volt egy vakrandim :) egy fiúval. Meséltem neki, hogy hová megyek másnap, mire azt kérdezte: „A vakoknak minek síelni?” Akkor már tudtam, hogy kétszer találkoztunk. Először és utoljára. De nem is ez a lényeg. Elgondolkodtam, hogy a világ nem is olyan NORMÁLIS, ahogy én gondoltam. És lehet, hogy a vakok legnagyobb ellensége nem is az a sötétség, amire elsőre gondolnánk…

 

Csütörtök délután. Indulás. Tudtam hogy oktatni megyek, mégsem volt kétséges hogy én fogok a legtöbbet tanulni. Már a budaörsi mekiben kávézás-pisilésnél kiderült, hogy például  nem annyira célravezető ha én udvariasságból magam elé engedem őket az ajtónál, mint inkább ha én megyek elől, és úgy próbálok segíteni. Persze ez a legelső próbatétel volt. Hamar bele lehet jönni. Ők meg türelmesen tűrték a próbálkozásainkat, és túlbuzgóságunkat. A legtöbb dolgot ugyanis meg tudják oldani ők maguk is, de tudják, hogy mi szeretünk segíteni, ezért hagyják. Amikor például leendő tanítványomnak, Zitának mondtam, hogy beleteszem a kávéjába a cukrot, csak ennyit mondott: „Hát, ha ennyire unatkozol…”

 

Síoktatás vakoknak
Még több fotóhoz klikk a képre!

 

Az autóban aztán megbeszéltük velük, hogy kérdezgethetünk tőlük, hisz mi most találkozunk először ezzel a világgal közelebbről. Akkor még nem is sejtettük, hogy ez a világ tulajdonképpen a mi világunk, egy árnyalatnyi különbséggel.

Egyszer hátrafordultam az autóban, és azt láttam, hogy Zita a telefonján pötyög. Gondoltam, erre azért csak rákérdezek. „Van valami szerkezetetek, amivel tudtok sms-t írni?” – kérdeztem csodálkozva. Erre Zita a gyogyósoknak járó elnéző türelemmel: „Persze, mobiltelefonnak hívják.”  Ezt megérdemeltem. Igazából a felolvasó program volt, amit én nem ismertem, ami nem csak a számítógépről, de a telefonról is felolvas nekik mindent.

 

Másnap reggel a sípályán segíteni akartam a cipő becsatolásban. Szokásos: belül a nyelve, csak a zokni legyen a cipőben, semmi mást ne gyűrjünk bele… szóval amit egy kezdő csoportnál még a 3. nap is hajtogatni szoktam. Zita cipője már az érkezésemkor az előírtaknak megfelelően állt, és csak ennyit mondott: „Tudom, már mondták a kölcsönzőben.”

Ezután a szokásos ütemben elkezdődött a léchez szoktatás. Megtanultuk a felszerelés részeit, majd felcsatoltunk eleinte egy, később mindkét lécet. A feladatok is teljesen megegyeztek egy látó csoportéval. Ami viszont már az elején feltűnt, hogy egy dolgot csak egyszer kell elmondanom, és az úgy van.  Talán azért is, mert nem vonja el annyi minden a figyelmüket, és azért, mert aki már idáig eljutott, abban már tényleg megvan az elszántság és az akarat, hogy megtanuljon síelni. Ezért aztán sokkal gyorsabb ütemben is tudtunk haladni.

 

Síoktatás vakoknak
Még több fotóhoz klikk a képre!

 

Első nap délelőtt már felvonóztunk a tányéros felvonón. Igen, ő is egyedül. Én mentem mögötte, ha kellett kicsit kiigazítottam, hogy jobbra vagy balra, és szóltam mikor kell kiszállni. Délután már a tárcsát is magának fogta meg, én csak szóltam, hogy mikor jön.

 

Másnap már a piros pályán kanyarogtunk lefelé. Ő elől, én mögötte. És csak adtam az instrukciókat. Jobbra hosszú, balra rövid, és ehhez hasonlók. Ha feladatokat csináltunk, a bemutatás helyett beállítottam például a lábát, és elmutogattam a kezén. Ezen kívül talán csak a sebesség volt  még más, egy 2-3 napja síelő látóhoz képest. Sokkal gyorsabban mentünk. :) Mindent meg akart, és meg tudott csinálni, amit egy kezdő síelőnek tudnia kell. Nem segítettem többet, sőt. Ha lecsatolt a léce, visszaállította a kötést a helyes pozícióba, és először a völgy lécét csatolta fel. Mert az első nap elmondtam. Egyszer.

 

Síoktatás vakoknak
Még több fotóhoz klikk a képre!

 

Esténként beszélgettünk, játszottunk. Egyszer azt a feladatot kaptuk tőlük mi oktatók, hogy bekötött szemmel kellett egy elrejtett túszt megkeresnünk a házban. Hát, jó kis tapasztalat volt. Keresgetni, hogy melyik oldalon van az ajtón a kilincs, vagy, hogy miért ütközök a falnak, amikor én biztosan tudtam, hogy arra van a kijárat.

A legnehezebb pillanat azért mégis az volt, amikor levettem a kendőt a fejemről, és azt mondtam, ez jó játék volt. Játék. Volt. Nekik ez az élet, ez a természetes. Nem sajnálják magukat, és tőlünk sem akarják ezt. Csak annyit, hogy teljes értékű emberként tekintsünk rájuk, hiszen azok is. Az állásinterjún, a metrón vagy a diszkóban. Igaz, néhány dologban segítség kell nekik. Hogy menjen valaki mögöttük a sípályán és mondja az irányt, hogy hányas busz jön a megállóba, vagy, hogy melyik polcon van a kukorica konzerv. Hát segítsünk. Én nem tudom a bútoráruházban levenni a nehéz lapra szerelt bútort a polcról és fogalmam sincs a bicikli boltban milyen belsőt válasszak ha kilukad a kerekem. De valaki mindig segít. Nem sajnálatból. Hanem mert ez így NORMÁLIS.

 

Síoktatás vakoknak
Még több fotóhoz klikk a képre!

 

Pál Zsuzsanna - Fungary.hu

Fotók: Horányi-Névy András


 

süti beállítások módosítása